Magamról:

Nevem, Pálné Lele Ilona. Szeretem a verseket, természetet s mindent amiből szeretet sugárzik. Két fiam, egy lányom és hat unokám van, kiket mindennél jobban imádok. Kedvencem a vörös rózsa, mert abból is szeretet árad.

 

 

Verseim:

 

 

 

  Vörös rózsák...

 

Vörös rózsák súgnak-búgnak,

szeretettel hajladoznak egymáshoz,

találgatják a gyűlőlet,

hogy született ezen a szép világon. 

 

 Emberekről beszélgetnek,

kiknek lelke jeges,sötét zsarnok,

kiknek szíve kiskertjében

nem terem más csak tövis és tarló.

 

 

 

Vörös rózsa melengetsd fel,

kiskertjüknek gyomosodott földjét,

ültess bele szeretetet,

e világnak legfényesebb kincsét!

 

 

Pálné Lele Ilona

2009 Algyő

 

             

 

Édesanyámnak

 

 

 

Kivirágzik a lelkem,

ha mosoly ül arcodon,

lágy dal pendül szívemen,

ha szó nyílik ajkadon.

Minden szavad ölelés

a lelkem tápláléka,

Nélküled fagy lennék

egy jégtestben lezárva.

Reszket a múlt kezeden,

hajadra ezüstöt szórt,

könnyfátylat vont szemedre,

mely már a télről dalol.

Állj meg rohanó idő,

ne pergetsd az éveket,

fordítsd vissza szárnyaid,

a nyár szebben integet!

A Nap is szebben ragyog

égszínkék matracán,

hagyd meg kérlek nekem

a drága Anyukám!

 

 

 

Pálné Lele Ilona

Algyő, 2009.

 

            

 

 

Nem bánom én...

 

Nem bánom én

az élet rögös útjait,

zokogó hétköznapok

nehéz bújait,

csak itt legyél velem,

szoríts magadhoz,

együtt minden akadály

piciny hatalom!

Mit nekem a vihar,folyók zúgó árja,

ha mellettem vagy

pokolnak bugyrában.

Csak érezzem testedet

sokáig még,

s őszbe hajló éveink

mellettem éld!

Érezzem,hogy szeretsz

az utolsó órámig,

érezzem szívedet

a csendes halálig!

 

 

Pálné Lele Ilona

Algyő 2009

 

           

Add a kezed...

 

Add a kezed,

gyere fuss velem,

jövőt teremtő

vágyak után,fel a boldogság csúcsára,

hol csak zöld lomb zenél,

s télnek szele soha,

de soha se bánt!

Szárnyaljunk egy új világ felé,

a szeretet lángoló hevében

s együtt töltött bús éveink,

hagyjuk a múlt szikes földjének!

 

Pálné Lele Ilona

Algyő 2009

 

 

 

                                          Nélküled

 

             Zokog a lelkem a hajnali fényben,

             testem marja a hozzád hajló vágy,

              sír az ajkam az üvöltő csendben,

              egyedül lenni,jaj de nagyon fáj.

 

 

             Hozzád küldöm a suttogó szelet,

             mert a lelkem a bú tanyája már,

              adja majd át azt az üzenetet,

            lennék napfény a szíved teraszán.

 

 

           Mondja még el mennyire szeretlek,

          Te vagy az álmom minden éjszakán,

             ahogy telnek-múlnak el a hetek,

          csak egyre jobban vágyodom Reád.

 

 

            Nélküled borús,felhős az életem,

              az arcomon a bánat lépte jár,

          jöjj vissza,mert csak Veled létezem,

           ragyogj már végre aranynapsugár!

 

                                     Pálné Lele Ilona

                                              Algyő

         

                     Szerelem

 

           Ébred a testem lágy mosolyodban,

                új muzsikára dobban a szív,

            röppen a bánat zord havasokra,

               magába zárja a jégszagú sír.

 

 

             Nyílik az ajkam csókodra éhes,

               reményt ringat a vad ölelés,

            Holdnak a fátyla borítja mindezt,

              kettőnké csak a dús remegés.

 

 

            Tücskök a réten fülünkbe húzzák,

             szép ez a nyár és szép ez az éj,

             madár is vígan csak azt dalolja,

                 ez az évszak a szerelemé. 

                               Pálné Lele Ilona

                                               Algyő

             

 

                 Tavaszi zsongás

 

                Megtelik zajjal tavasszal az erdő,

                   minden madár nótára fakad,

                lépteink nyomán reccsen a faág,

                   pattog a ritmus a nóta alatt.

 

               Futkos a szellő,bújócskát játszik,

                   lombok között fújja énekét,

                hallgatjuk a fáknak muzsikáját,

                közben kezünk egymáséhoz ér.

 

             Remeg a testünk,egymásra nézünk,

                szemünk fénye szerelmet ígér,

             kezemről a kezed derekamra simul,

              s fellobbantja a vágyaknak tüzét.

 

              Szelíd hangon suttogod fülembe,

                 a simogató kívánlak szavát,

                avarral terített fának ölében,

              szerető szívünk egymásra talál. 

 

 

                                       Pálné Lele Ilona

                                          Algyő 2000

 

                

 

                  Bocsásd meg...

 

              Szőnyeget szőtt a mező virága,

               vörös színben pompázik a táj,

             pipacsok ringva,Naptól pirongva,

              hírdetik,hogy itt van már a nyár.

 

           Szívem mégis,mint a hervadt virág,

        őszbe fordult,mert nem vagy itt velem,

               sötét erdők zúgó lombjainál,

              ridegebb lett most az életem.

 

           Csendes alkony szállt le a földre,

             sok-sok lámpa kigyúlt az égen,

                a fényénél sírva üldögélek,

              a bánatomnak oka Te lészen.

 

               A sóhajom felrepül az égig,

            Istent kérem hozzon vissza már,

             szemeimnek a könnyében úszik

                régóta már bűnbánó ruhám.

 

             Add ide újra szívednek kulcsát,

          nyújts hajlékot benne majd nekem,

      hagy legyek megint gyönyörödnek forrás,

        bocsásd meg Kedves a tévedésemet!

 

                                      Pálné Lele Ilona

                                      Algyő    

 

            

 

                 Most szeretnék...

 

                Most szeretnék napfény lenni,

                     jégszíveket melengetni,

                     melengetni,dédelgetni,

                      szeretetet belevetni!

                       Belevetni,ápolgatni,

                      sugarammal átkarolni,

                       átkarolni,megérlelni,

                       a jövőnek megőrizni!

 

                  Most szeretnék csillag lenni,

                   rossz lelkekbe beragyogni,

                    fényt bevinni,megágyazni,

                       gonoszságot elaltatni!

                       Elaltatni csillagfénnyel,

                       beültetni emberséggel,

                    becsülettel,minden széppel,

                      Isten áldott békeséggel!

 

                     Most szeretnék mező lenni,

                       búzakalászt megteremni,

                     megteremni temérdeknyit,

                        ne éhezzen soha senki!

                       Soha senki ne szenvedjen,

                   szegény,gazdag megegyezzen,

                        sose follyon e hazán vér,

                 szegény magyar csak ennyit kér!

 

                                                 Pálné Lele Ilona

                                                    Algyő 2009

 

               

 

                                         Vigasztalás

 

                                 Ha, madárka lehetnék

                        lelkednek kertjében,

                           örömet dalolnék

                           szemeid tükrébe.

 

Felinnám könnyeid,

minden búját-baját,

vinném a tengerig

cseppenként fájdalmát.

 

Azután repülnék

fel a kék egekre,

örök gyógyírt hoznék

szomorú szívedre.

 

Mert,ha te sírsz édes,

én is sírok véled,

engedd,hogy segítsek,

mert csak érted élek!

 

Pálné  Lele Ilona

Algyő

Hazudok a szívnek...

Világ voltál szívemben,

csillaggal teli égbolt,

kitöltötted lelkemet,

s mosolygott a vén Hold.

 

Te voltál a mindenem,

a szemem csillogása,

de elmentél,elhagytál,

most könnyes ragyogása.

 

Csillagtalan éjszakák

a nappalok is nékem,

emlékek közt vergődöm,

csak ennyi lett a részem.

 

Felemelem fejem,

úgy próbálok járni,

hazudok a szívnek,

hogy ne tudjon fájni.

Pálné Lele Ilona

 

Nyújtsd felém a kezed...

Gonosznak karjába

csábított az élet,

vakon élsz-e világban,

nem gondolsz már vélem.

Erős ölelése

mérgezi a véred,

mit tegyek Kedvesem,

hogy segítsek Néked?

Letépném bilincsed

hamis ragyogását,

édes ízű mámor

szennyes mosolygását.

De egyedül nem megy,

segíts Te is nékem,

nyújtsd felém a kezed

szeretetből kérem!

Pálné Lele Ilona

 

Gyere ki a fényre

 

Mint jeges szél az ébredező tájat,

dermeszted fagyosra lappangó vágyad.

Nem mersz lépni felém,félsz a valóságtól,

félsz a tavaszt bontó meleg napsugártól.

 

Hideg szavaidtól

már én is fázom,

ne hagyj kihunyni,

ne hagyj ennyit várnom!

 

Nem látod a fényt,mely vágyakozva néz Rád?

nem érzed mennyire vonzódom hozzád?

Jaj,vedd már le végre fagyos álarcod,

gyere ki a fényre,jó lesz,meglátod

 

Emléked,

 

 

mint Napot a sötét felhő,úgy veri léptem bilincsbe,

haragja minden utat lezár,mi szerelmet elérne.

Elnyel minden sugarat mennydörgő szája,

vágyat temet foga,ha szívembe vájja.

Villámokat szór elmém mélyére,

gyűlöletet hint szemem tükrébe.

S ha bilincsét néha mégis feloldja,

fülembe akkor is morogva azt zúgja:

-Óvakodj a tüzes napsugártól,

ragyogásnak hamis mosolyától!

 

 

Oldal: főoldal,versek
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat