Pálné Lele Ilona

Rejtélyek faluja

Dél-Amerika egyik kisfalujában élt egy kisfiú szüleivel és lány testvérével Samivel.A fiút Yaguatinak hívták.Nevüket az egyik bennszülött törzstől kapták,melyek nem csupán nevek voltak,hanem nagy jelentőséggel is bírtak.A kislány neve szerencsét és boldogságot,a fiújé leopárdot jelent.

Szüleik bevándorlók voltak,nekik még európai nevük volt,de a bennszülöttek,mikor a férfit meglátták rögtön elnevezték Nehuemnek,ami annyit jelentett,erős.Na persze ez inkább gúnynév volt a férfi számára,mert a 40 kilójával nemhogy erős,de jártányi ereje se nagyon volt.Mindig betegeskedett a szülőhazájában is,azt hitték a trópusi éghajlat majd ezen változtat valamit.Hát nem.Az egészsége egyre jobban romlott.

A faluban földműveléssel foglalkoztak,mindenki abból élt,abból került az asztalra a mindennapi betevő.Ők is azzal vergődtek kisebb-nagyobb sikerrel,főleg az asszony,neki kijutott a munkából bőven,mivel a férj mindig gyengélkedett.

A házaspár nem szerette a bennszülötteket,féltek tőlük rituális szokásaik miatt,amit  nem tudtak megérteni soha.Megérkezésük után egy hónapot töltöttek velük,amit el kell mondani, nem szívesen tettek ,de rávoltak kényszerülve.Eredetileg a dzsungelhez közel eső kisfaluba mentek rokonaikhoz, ahol utána le is telepedtek,de mire odaértek az idős házaspár,kik előtte jó egészségnek örvendtek furcsa módon három nap külömbséggel elhunytak.A rendőrség hetekig vizsgálódott,de mivel erőszaknak nyomát nem találták,lezárták az ügyet.A házaspár csak ezután költözhetett be a fából készült,dombon álló kisházba.A gyerekek már itt születtek.A faluban elég primitív életkörülmények voltak,villany,víz nem volt.Világításhoz a falu egyetlen kis boltjába vásárolt gyertya adta a fényt.A vizet a források vizéből nyerték.Ezek az élethelyzetek eleinte iszonyúan zavarták a házaspárt,de aztán beletörődtek.

Yaguati 10,Sami pedig 8 éves volt már,mire a család anyagilag  egy kicsit helyrerázódott.A faluban ,egy szem iskola működött a gyerekek számára.Az órákat az udvaron tartották, ha esett az eső csak akkor húzódtak be a ,,terembe",ami négy lábon álló fatákolmány volt.A tanárnő 30 éves csinos asszonyka volt,akit a férje kocsival szállított ide egy kisvárosból,ami kábé 50 kilóméternyire volt a falutól.Na persze nem mindennap,egy héten csak kétszer,kedden és csütörtökön.Az iskolába 65 gyerek járt,hét évestől tizennégy éves korig.

Yaguati szeretett iskolába járni,csak éppen húgával nem szeretett egy úton menni,mert mindig nyafogott.A kislány sűrűn betegeskedett,Yaguati ennek titokban örült,mert akkor Sami nem ment iskolába.

Yaguati nagyon szerette a földrajz és történelem órákat,estig is elhallgatta volna a tanárnőt,de mikor a matematika kezdődött...az valahogy nem füllödt a fogához.Ilyenkor óvatosan,sutyiban meglógott.Egyenest a dzsungelba vette az irányt.Ha húga beteg volt, akkor már nem ment vissza az iskolába,de ha ott volt, tanítás végére mindig visszaért,hogy húgával együtt menjen haza.Mire hazaértek a szülők mindig hullafáradtak voltak,soha nem kérdeztek semmit az iskoláról,örültek,hogy este ágyba eshettek.A kislány egészsége miatt azonban sokat aggódtak,megfordult többször a fejükben,hogy beviszik a városi kórházba kivizsgálásra,de mindig elmaradt a sok munka miatt.Na meg magukban elkönyvelték azt is,hogy biztosan az apára ütött,azért olyan gyengefájú.

Yaguati erős,eleven gyerek volt,feketehajú,kreol bőrű,mint az anyja,a kislány éppen ellentéte,szőke,soványka,mint az apja.A fiú ha nem volt iskolában sokat segített a földművelésben édesanyjának,de legjobban mégis a dzsungelban szeretett csavarogni,és amint tehette ott töltötte idejét.A szülőknek nem igazán tetszett ez a hóbortja,mert féltették az oda betévedő vadállatoktól,azért betévedő,mert a dzsungel azon része felszámolás alatt volt,és a fakitermelés zaja elűzte az állatokat távolabbi területekre.

A fiú azonban, mégcsak véletlenül se ment soha a favágók felé ,mindig nagy ívben elkerülte őket.Szeretett az erdő sűrűjében bőcörögni egyedül,afféle magányos farkas volt.Nem nagyon szeretett barátkozni a többi gyerekkel,mert azok mindig csúfolták apja miatt,aki szerintük a férfi nemzetség szégyene volt.Yaguati szíve mélyén haragudott is emiatt apjára,és el is határozta,hogy belőle nagy vadász lesz egyszer,aki félkézzel is leteríti az arra járó jaguárt.De sajnos a favágok azt a kevés vadállatot is elűzték,már az erdőből,ami volt.Hiába ment a dzsungel legmélyére ,ott se találkozott eggyel sem,szerencséjére.Kígyókkal annálinkább,pedig azoktól írtózott.Főleg a zöld,hegyesfejű kígyótól,mely kétméterre is megnőtt,és karcsú testével,mint a villám olyan gyorsan tekeredett az ágak közt,s ráadásul a zöld színe szinte egybeolvadt a levelekével.Nagyon kellett figyelnie,hogy időben észrevegye őket.

A bőgő majmokat viszont kedvelte,igaz jó zajosak voltak,de szerette őket nézegetni,amint ugráltak a 40-60 méterre is megnőtt fák lombjai közt.A karcsú fatörzseken  legalább 25 méterig nem nőtt faág,de azon részüket viszont liánok kusza tömkelege fonta körbe,buján növő moha   párnákkal   gazdagítva. Páfrányok,orchideák,a legkülömbözőbb dzsungel növények szemgyönyőrködtető látványa Yaguatit,   teljesen lenyűgőzte.Ennyivel azonban mégsem elégedett meg,a jaguár után áhítozott.Mindig egyre beljebb,beljebb merészkedett az erdőbe.Egy alkalommal kijutott egy tisztásra,ahol kispatak csörgedezett egy sziklahasadékból.Körbevizsgálta és rátalált egy barlang bejáratára.

-Hm...talán ez lesz a jaguár otthona.-sóhajtott fel.Lefogom teríteni,amint kimerészkedik,és akkor nem fog velem többé csúfolódni senki.

Yaguati azonban hiába várt,a barlangból a hűsítő levegőn kívül nem jött ki semmi.Kezdett sötétedni,ezért jobbnak látta hazaindulni.

-Majd holnap visszajövök.-ábrándozott tovább - de holnap már nem lesz kegyelem.

Jó be sötétedett,mire hazaért,szülei már indulni akartak,hogy megkeressék,csak közben Sami rosszul lett.Az ágya mellett összeesett.Éppen vizesruhával törölgették,mikor Yaguati belépett.

-Mi a baj?-kérdezte megszeppenve.Megint beteg?

Az anyja letette a vizesruhát és a fiúnak idegességében lekevert egy pofont.

-Azonnal menj fürödni,majd feküdni!Vacsora nincs!-kiáltott rá.

A fiú örült,hogy ennyivel megúszta,gyorsan megmosakodott a nagy dézsában ,majd lefeküdt.Aludni azonban nem bírt.Mindig a jaguár járt az eszében.

-Mi lenne,ha bemerészkedne a faluba,és megtámadna valakit?Én meg megmenteném.Hűha!Az lenne az igazi!

Hős,gondolataiban azonban zavarta valami,jobban mondva valaki.A húga.Azért,hogy néha haragudott rá,ideges volt ő is miatta.

-Vajon jobban lett-e?Meg kellene nézni,anyuék már biztosan lefeküdtek.Átmegyek hozzá és megkérdezem...-motyogta magában.

Sami még fent volt,de nyakig be volt takarózva,pedig nagyon meleg volt,legalább 40 fok.

-Jól vagy?-bökte meg Yaguati a sötétben.

Erre a kislány úgy megijedt,hogy eszeveszettül sikítani kezdett.A fiú hiába mondta,hogy ,,ne félj a testvéred vagyok",annáljobban ordított.Az anya egy fejszével rohant be a szobába,azt hitte valamilyen állat ugrott be az ablakon.Yaguati addigra gyertyát gyújtott.-

-Te,mi a fenét keresel itt?-rivallt rá az anyja.Tudod,hogy beteg,akkor miért háborgatod?

-Én csak megszerettem volna tudni,hogy jól van-e.-szepegte a fiú.

Az anyja erre egészen meglágyult,átölelte a fiát,és össze-vissza csókolta,és sírva mondta:

-Soha többet ne csavarogj el,és bocsáss meg a pofonért,de nagyon ideges voltam...tudod a tanárnő délután itt volt egy orvossal,aki megvizsgálta Samit,a tanárnő azt is elmondta,hogy nem voltál iskolában...

-Elfelejtettem,hogy kedd van...ne haragudj!-hajtotta le a fejét.És...és Sami,hogy van,mit mondott az orvos...

-Nem tudott mondani semmit,a gyengeségen kívül nem tudott megállapítani más bajt.Annyit mondott,hogy valószínű,hogy vérszegény,és hogy be kellene vinni a városi kórházba kivizsgálásra,apáddal együtt.Azt mondta,valószínű egyforma betegségben szenvednek.És még mellesleg megjegyezte,hogy megy még több családhoz is a faluba,mert a tanárnőnek panaszkodott még pár gyerek,szédülésre,fejfájásra.De valószínű náluk más probléma lesz,mert apád már gyerekkora óta beteges,a húgod pedig biztosan tőle örökölt el valamit.

-Anya,nem kell kórházba mennem?- szólalt meg közben Sami alig hallható hangon.Nem szeretnék,itthon szeretnék meggyógyulni!A lábam se vérzik már...ma reggel legalábbis nem vérzett...

-A lábad?Vérzett a lábad?-kérdezte csodálkozva az anyja.Hol?Nem is mondtad még soha,hogy...

-Nem mertem,féltem,hogy kórházba visztek.-vágott közbe a kislány.És annyi munkátok van,nem akartalak ezzel is idegesíteni.

-Mostmár mutatsd meg hol,melyik felén a lábadnak?

-A lábujjam,majdnem minden reggel vérzett ,de mostmár nem...már jobban is vagyok...

-Én nem látok semmit a lábujjadon.-vizsgálgatta az anyja,nincs ezen semmi.

Az anya nagyon ideges lett.Félt,hogy a lánya a betegségtől már félrebeszél.Rögtön elmondta a férjének,aki megpróbálta megnyugtatni azzal az érvvel,hogy ő is beteg régóta,de sohasem beszélt még félre.A kislány pedig,biztosan a futkározásban elütötte a lábujját és az vérezgethetett.

-Ugyan,ne mondj ilyen badarságokat!-mondta kissé háborogva az asszony.Mikor futkározott utoljára Sami...bárcsak futkározna,de egésznap csak maga elé néz.

-Az is igaz.-bólíntott rá a férje.Megyek ,én is megnézem.

Sami lábán az apja se látott semmit,közben azért elengedett egy-két káromkodást,mivel a gyertyafénynél nem is lehetett tisztán látni,még az orráig se az embernek.

-Majd holnap a kinti fénynél megnézzük.-zárta le a témát - most feküdjünk,mert holnap sok lesz a dolog,s nem lesz jártányi erőm se.

Másnap Sami lábát mindannyian megvizsgálták,de egy tűhegyni sebnél nagyobbat nem láttak rajta.

-Ezt biztosan valamilyen tüske szúrta meg.-mondta az apa - ettől még nem kellene betegnek lenni,hacsak nem valamilyen mérgező növény tüskéje...de az nem lehet,mert akkor körbe be lenne gyulladva... 

-Azért be kellene mennetek a kórházba kivizsgálásra.- szólt közbe az asszony - megmondta az orvos is...

-Majd a betakarítások után,ha eddig kibírtuk, azt a kis időt már féllábon is kivárjuk.-simogatta meg Sami haját az apja.

Az orvos a faluban gyengélkedő gyerekeknek,időseknek vitaminokat osztogatott szét,arra gondolván,hogy nem táplálkoznak rendesen,és ebből eredően vannak a  szédülési problémáik.

Eltelt egy hét,két hét,de a betakarításoknak sehogyan se akart vége szakadni.Yaguati szülei,annyi mindent vetettek,hogy ha nem tudták volna eladni,ötévre előre is elég lett volna a családnak,persze ha épségben megmarad.

Miközben a betakarítások folytak a faluban meghalt két gyermek és három idősebb férfi.

A városi kórházban nem volt bonctan,a kétes eseteket,tőlük 200km-re fekvő nagy városba szállították,de ez nagyon ritkán fordult elő,csak akkor ha gyanús körülményeket talált a rendőrség.

Yaguati családja borzasztóan ideges lett,mikor meghallotta az esetet.Amint kész lettek a munkálatokkal az asszony üzent a tanárnőnek,hogy szóljon a férjének,segítsen kórházba szállítani a férjét és a kislányát,ugyanis más lehetőség nem volt,hacsak gyalog nem,de azt az utat olyan gyenge állapotban,mint amilyenben a férje és  kislánya volt, képtelenség lett volna megtenni.

A tanárnő másnap a férjével,akit a faluban Jótevő néven emlegettek,mert mindjárt ott termett,ahol szükség volt rá,beszállította a városi kórházba a betegeket.Az asszony is velük ment.Yaguati egyedül maradt a házban.Javában gondolkodott,hogy a kiadott feladatok elvégzése után,mit is kezdjen magával,mikor hirtelen nagy lárma csapta meg a fülét:

-Jaguár!Jaguár! Ott fut!-hallatszott az emberek kiabálása.Kerítsétek be!

A fiú szíve a hallottaktól úgy kalapált,mintha a száján akart volna kiugrani.Azonnal egy nagy kést dugott a nadrágszíja alá és kiszaladt az emberek közé.A jaguárnak azonban már híre-hamva se volt.A nagy lármától úgy megijedt,hogy már túl volt árkon-bokron.

-A fene egye meg!-morgott magában.Elkéstem.Pedig,

ha...- végig se motyogta,mikor egy nagyobb fiú meglökte:

-Mi van,mit akarsz itt?Tán ,vitéz apád téged küldött ,hogy leterítsd a jaguárt?-mondta gúnyosan,majd nevetve elfutott.

Yaguati dühében nagy léptekkel megindult a dzsungel felé.Most mégjobban szégyelte apját,mint eddig.

-Miért olyan tutyi-mutyi,miért nem olyan,mint a többi gyerek apja?-zsörtölődött magában.Nekem nem kell ilyen apa!Nem!Nem! Nem!-kiáltozta végül hangosan,majd behasalt a páfrányok közé,és sírni kezdett.

A lelkizés nem tartott sokáig,mert furcsa zörejek hangja ütötte meg a fülét.Óvatosan felállt,hogy körülnézzen.Egy hatalmasra szőtt pókhálón kívül,amiben rovarok tömkelege küszkődött az életéért,semmit sem látott.

-Mi lehetett az?Talán a jaguár?-törölte meg izzadt homlokát.Remélem elöttem jár,és a szél se fordul meg!

Yaguati nyomokat keresett a puha ,elkorhadt avarban,de nem talált semmit.Úgy gondolta elmegy a barlangig,amit egyszer felfedezett ,mert elgondolása szerint ott az állat lakhelye.

-Vajon itt van-e?-motyogta magában,mikor odaért.Megnézem.Azt se bánom,ha itt halok meg,csak ne keljen tovább szégyenkeznem.

A fiú előhúzta kését és bement a barlangba.

Óvatosan,lassan lépkedett,nehogy zajt üssön.Messzire azonban nem jutott,mert ahogy beljebb haladt olyan sötét lett,hogy nem látott az óráig sem.

-Istenem!-mérgelődött - csak én lehetek ilyen hülye,hogy gyertya nélkül eljövök ilyen helyre,szakasztott olyan vagyok már én is,mint az apám.

Yaguati,mire hazaért, a szülei már otthon voltak.Samit bentfogták a kórházban,hogy kivizsgálják.Édesapja elmondta,hogy mindkettőjüktől vért vettek,és az eredmény egy hét múlva lesz kész.

-Sami nagyon sírt,hogy nem jöhetett haza?-kérdezte a fiú.Nagyon rossz lehet neki.

-Ott jó kezekben van.-mondta az anyja.Meg fogják gyógyítani.Apádat is bennfogták volna,csakhát nagyon sok a beteg,nem volt szabad ágy.Itthon kell pihennie,nem szabad semilyen nehéz munkát csinálnia,csak feküdni,feküdni,feküdni.

-Eddig is azt csinálta.-motyogta a kisfiú - mi csináltunk mindent.

-Hogy mondtad?-hajolt hozzá közel az anyja.Nem értettem.

-Semmi...semmi...- elmegyek sétálok egyet,holnap már úgyis iskola.

-Jó,de ne maradj soká,és ne menj az erdőbe,mikor hazafelé jöttünk beszélték az emberek,hogy jaguár járt a faluban!-kiáltott utána.

Yaguati zsebében a gyertyával visszament a barlanghoz.Mivel az utat már jól ismerte,hamarabb odaért,mint eddig.A barlang szájánál a gyertyát meggyújtotta és belépett.Kábé 50 métert haladt előre,mikor megtorpant.

-Mi a fenék ezek?-világított fel a barlang menyezetére.Mennyi van belőlük,te jó ég!És milyen rondák.Úgy lógnak itt,mintha nem is élnének.Ezek lennének azok a furcsa lények,amikről a bennszülöttek meséltek?-gondolkodott el.Hogy is nevezték őket...nem jut eszembe...de,tudom már, denevérek...igen...hűha,ezek veszélyesek azt mondták,olyan szűk a torkuk,hogy csak vért isznak,meg rengeteg vizet..., azért tanyáznak itt a patak mellett...Jobb lesz,ha elhúzok innen míg alszanak...,a jaguár biztos nem itt lakik,mert kiszívnák a vérét...

Yaguati jobbnak látta hazamenni.

Világos volt még,mikor hazaért.A szülei a konyhában beszélgettek Samiról.Yaguati gyorsan lefürdött,megvacsorázott,majd elvonult a szobájába lefeküdni.Elmerengve nézte a menyezetet,és rögtön a denevérek jutottak eszébe.

-Mi lenne,ha itt is százával lógnának lefelé,mint a barlangban?Brrrrr...-borzongott meg-de csúnya jószágok.Lehetséges,hogy tényleg vérrel táplálkoznának,vagy csak kitalálták a bennszülöttek?Fene se tudja.Anyuék még sohasem beszéltek róluk.

Yaguati gondolatban annyira belefeledkezett a denevérekbe,hogy a jaguár eszébe se jutott.-Majd holnap megkérdezem anyuékat,hogy mi igaz ebből a mende-mondából-motyogta magában,majd ásított egy nagyot.Már-már majdnem elszunnyadt,mikor eszébe jutott,hogy Sami ágya jóval kényelmesebb,mint az övé,miért ne alhatna most abban,hiszen nincs itthon.Fel is kelt,hogy megkérdezze a szüleitől:

-Anyu!-lépett be a szobájukba.De,többet már nem szólt,mert már aludtak.-Már megint jól elfáradhattak - gondolta -na de mindegy,úgyis megengednék,hogy ott feküdjek.

A fiú elnyújtózott az ágyon és rögtön el is aludt.Reggel később ébredt,mint szokott.Ránézett az órára,ami már nyolc órát mutatott,és gyorsan kiugrott az ágyból.

-Fene egye meg,elkések az iskolából!-morogta - majd amilyen hirtelen felugrott olyan gyorsan vissza is ült az ágyra.Iszonyú szédülés fogta el.

-Mi a csoda ez?Még ilyet nem is éreztem.-Anyu,itt vagy?-kiáltott ki.

-Itt vagyok,te még fekszel?-nyitott be Yaguati szobájába.Már az iskolában kellene lenned!

-Igen,de nagyon szédülök.Felugrottam,hogy felöltözöm,de vissza kellett feküdnöm,mert azt hittem összeesem.

-Az volt a baj,hogy hirtelen felugrottál.Nem szabad.A vérnyomásod biztosan leesett.Óvatosan kelj fel,akkor majd nem szédülsz!

-De anyu!Én eddig is mindig így keltem fel,mégse szédültem!

-Talán nem akarsz iskolába menni?Matek óra lesz?-kérdezte az anyja gyanakodva.

-Dehogyis!

-Akkor,mire vársz?Menj,mert már rég elkéstél!

Yaguati nagyon gyengének érezte magát egész nap.Nem volt kedve még a dzsungelben se csavarogni iskola után,csak az ágya után sóvárgott.

-Mi van veled?-kérdezte az apja.Miért feküdtél le ilyen hamar?Anyádnak még segíteni kellene a ház körül...

-Hát,segíts te!-fakadt ki a fiú.Egésznap nem csinálsz semmit,csak heverészel!Egyszer már te is megfoghatnád azt a rohadt lapátot!

Az apa elképedve nézett a fiára.Még sohasem beszélt így.El se tudta képzelni,hogy mi történt vele.Úgy állt a fia előtt,mint akit forró vízzel nyakon öntöttek.

-Mi történt?-nézett rájuk a közben megérkező asszony.Úgy állsz itt,mint egy faszent.-bökött a férje felé.

-Semmi - motyogta az,majd lehajtott fejjel kiment a szobából.

-Mi a baj?Mostmár mondjátok el!-nézett fiára az asszony - meg különben is,miért feküdtél le ilyen hamar,még világos van?

-Apát megsértettem...,azt hiszem...-mondta Yaguati.Nem akartam,de kijött a számon.Tudod a fiúk mindig csúfolnak miatta,hogy nem igazi férfi,csak egy tutyi-mutyi,és ez miatt mindig kiborulok...

-Tutyi-mutyi?Hát,hogy mondhatsz ilyet,hisz nagyon beteg!Nem szégyelled magad?

De mostmár bánom,de...én is beteg vagyok...legalábbis ma úgy éreztem,de azt hiszem,már jobban vagyok,megyek segítek...

-Nem kell!Már kész vagyok mindennel.-mondta határozottan az anyja.Inkább menj,és kérj bocsánatot apádtól!

A fiú kiment,elindult az apja felé,mikor melléért megállt egy pillanatra,de aztán gyorsléptekkel tovább ment.

-Miért kérnék bocsánatot?-zsörtölődött magában - hiszen én csak az igazat mondtam.

Az apja utána szólt:

Kisfiam!Ne haragudj!

Yaguati igencsak meglepődött apja szavaira,nem értette,miért  kér bocsánatot.Megfordult,hogy megkérdezze,de akkora az apja már támolyogva megindult a ház felé.A fiú nézte nehézkes lépteit,míg beért a házba,majd futásnak eredt.Futott-futott,egészen a barlangig.Mikor odaért hirtelen megtorpant.Zajt hallott a bejárat melletti bokorban.

-Istenem!Ez a jaguár lesz,a késem pedig otthon felejtettem...a fene enné meg...-morgolódott.

Szerencséjére nem a jaguár volt,hanem két mosómedve csapkodta a mancsait a patakba.

-Jaj,de szépek!Még nem is láttam ilyeneket!-kiáltott fel.Anyuék nem is mondták,hogy ilyenek is élnek itt.Vagy talán még ők se látták őket?Lehet.Úgy el vannak foglalva a földdel,nem érnek rá soha mással foglalkozni.

A mosómedvék eléggé szelídek voltak,nem törődtek sokat a fiú jelenlétével,bizonyára már hozzászoktak a bennszülöttekhez.Yaguatinak annyira megtetszettek,hogy lehevert közel hozzájuk,és mozdulatlanul figyelte őket.Közben néha-néha megszunnyadt.

Addig a faluban szörnyű ribillió támadt.A jaguár újra megjelent,s biztos léptekkel elindult Yaguatiék szomszédságában lévő,függőágyba kitett,síró csecsemő felé.Nagyon éhes lehetett,mert a síró hang se tántorította el szándékától.Yaguati apja,aki nem tudott pihenni a gyereksírástól,felkelt,kinézett az ablakon,hogy megnézze megy-e már az anyja a babához,mikor megpillantotta a jaguárt.

-A bestia!Mire vetemedik!-motyogta,majd kivánszorgott és a ház elé támasztott nagy lapátot kezébe véve,elindult a jaguár felé.Az állat nem ijedt meg,lehasalt a fűbe és támadásra készült.Addigra a házból kijött a sírós gyerek anyja, és Yaguati apjára förmedt:

-Mit keres itt?Mit akar azzal a lapáttal?Megijesztette a babámat!Takaródjon...

Az asszony nem tudta végigkiabálni mondókáját,a jaguár támadt.De nem a férfira,hanem az anyára.A kiabálásra több szomszéd is kijött,de mikor meglátták a jaguárt távolabb húzódtak.Yaguati apja a nagy lapáttal,hogy megvédje az asszonyt ráhúzott az állat fejére,aki dühében megfordult és rátámadt.A szomszédok egy-két bátrabb tagja ekkor botokat ragadott és megindult a férfi segítségére.Mire odaértek a jaguár keresztül harapta a férfi combját,és legalább három métert magával vonszolta.A túlerő láttán azonban elengedte és beiszkolt az erdőbe.

A hír gyorsan elterjedt a faluban,mindenki Yaguati apjának bátorságáról beszélt.Senki se hitte volna,hogy pont ő fogja megvédelmezni őket a vadállattól.Köszönetképpen,első dolguk az volt,hogy a bennszülöttektől átvett tudományukat alkalmazták.A férfi sebét teltömködték gyógynövényekkel,majd nagy levelekkel körbekötözték.Mivel a faluban telefon nem volt, gondolták meg kell várniuk a csütörtököt,mire a tanárnő odaér.

Yaguati közben hazaért.Igencsak meglepődött,mikor meglátta a sok férfit,és gyereket kijönni a házukból.

-Mi a fene!Mi történt itt?motyogta,majd megszaporázta lépteit.

A gyerekek,amint odaért a közelükbe körbefogták ,és játszani hívták.Közben egymás szavába vágva el kezdék mesélni az apja kalandját a jaguárral.

A fiú nagy szemeket meresztett a hallottaktól,s amint kitudott szabadulni a gyerekek körgyürűjéből,beszaladt a szobába,ahol apja feküdt.

-Apu...apu...-szipogta.Bocsáss meg...én nagyon rossz vagyok,én azt hittem,hogy te...- és már úgy folytak a könnyei,hogy tovább egy szót se tudott kinyögni.

-Te ne haragudj,hogy helyettem dolgoztál!-simogatta meg Yaguati fejét.Tudom,hogy milyen nehéz volt...,de azért még kérnék valamit tőled: -ha nem élném túl,kérlek vigyázz anyádra és a húgodra,segíts nekik,te erős vagy..., nagy vadász lehet még belőled,tudom arra vágysz.

-Már nem.-törölte le könnyeit a fiú.Én már csak arra vágyom,hogy gyógyulj meg.Ennél nagyobb vágyam sohasem lesz az életben.

-Dehogynem!.-nézett rá az apa.Vágyaknak,álmoknak mindig lenni kell,anélkül nem élet az élet.

Mire beesteledett Yaguati apja eszméletlen volt.Magas láz kínozta.Yaguati egy pillanatig se hagyta magára,anyjával felváltva vizesruházták.

-Miért ver az Isten bennünket?-sopánkodott az asszony.Miért?Mondd meg kisfiam!Miért?

A fiú erre nem tudott mit válaszolni,persze az asszony nem is várt rá választ,a sopánkodásával ,csak a lelkét próbálta nyugtatgatni.

-Anyu,én bemegyek a városba,Szólok a Jótevőnek...talán még az éjszaka folyamán ideérünk...

-Nem...,majd én,te nem mehetsz,mert...

Befejezni már nem fejezte a mondatot,mert kopogtak az ajtón.Anya és fia meglepődve emelte fel a fejét.

-Ki az?- szólt ki az asszony.

-Én vagyok!-szólt be egy ismerős hang - hoztam az orvost.

Az asszony rögtön ajtót nyitott,és ámulva nézett a Jótevőre,majd az orvosra.

-Egy falusi ember jött be a városba,hogy nagy baj történt,és azonnal jöjjünk...na de inkább lássuk gyorsan a beteget...

Az orvos,mikor meglátta a férfit rögtön arra a megállapításra jutott,hogy azonnal kórházba kell szállítani.Sokat nem is teketóriázott ,a Jótevővel óvatosan leemelték  az ágyról,és kivitték a kocsihoz.

-Életben marad, doktor úr?-kérdezte elkeseredetten az asszony.Ugye,életben marad?

-Mindent megteszünk,nyugodjon meg,reméljük még nem késő...

Másnap reggel Yaguati megint nagyon rosszul érezte magát.Alig volt jártányi ereje.Az anyja észre is vette:

-Mi baj kisfiam?Beteg vagy?-kérdezte.

-Hát...nem,nem annyira,csak szédülök egy kicsit...majd elmúlik...

-Tudod,mit?Ma ne menj sehova,pihenj!Én bebiciklizek a városba,megnézem apádat,meg a húgod.

-Bebiciklizel?Dehát nincs is biciklink!-nézett csodálkozva Yaguati.

-Én is tudom,de tegnap a boltos felajánlotta,hogyha bármikor szükségem van rá,kölcsönadja.

-Akkor jó.Akkor még világosban hazaérsz,ugye?Tudod,mióta a húgom ágyában alszom,olyan különös érzéseim vannak.Szerinted elkaptam tőle a betegséget?

-Ne butáskodj!-simogatta meg az anyja.Az ő betegsége nem ragályos,hanem örökletes.De ha nem szeretsz az ágyában aludni,akkor aludj a tiédben.

Yaguati ezen a napon se ment be a dzsungelba,gyengesége miatt.Otthon heverészett.De mostmár a saját ágyában.Apja járt az eszében,aki számára ,ekkor már az egész világot jelentette.

-Hogy lehettem,olyan ostoba,hogy nem láttam ,milyen nagyszerű ember.Csak magammal voltam elfoglalva,nem láttam az orromnál tovább.De, ha hazajön másképp lesz,csak gyógyuljon meg.

Az asszony,éppen még világosban hazaért.Yaguati alig várta,hogy beszámoljon a betegekről.

-Sami,sokkal jobban van,egész kivirult,de apád...ő,nem nagyon...szóval még eszméletlen...azt mondta az orvos,hogy mindent megtettek,már csak rajta áll,hogy kibírja-e...tudod elég gyenge volt a szervezete egyébként is...

-Igen,tudom.De,ki fogja bírni,majd meglátod...,mert ő a legerősebb,legjobb szívű ember a világon...

Egy hét múlva:

Sami teljesen rendbe jött -szólt be Yaguati szobájába az anyja.A tanárnő ma hozza haza a kórházból,üzent a boltossal.

-Az jó.És apa?-kérdezte félve a fiú.Jobban van már?

-Képzeld,egy picit már igen.Azt üzenték,hogy már egyedül evett meg egy-két falatot!

-És...az jó,mennyire jó...?

-Hát...,az az igazság kisfiam,hogy még nagyon rosszul van apád,de a körülményekhez képest elfogadható az állapota...ennyit tudok én is...

-De...életben marad?--nézett könnyes szemekkel a fiú.

-Nem tudom,reménykedjünk...imádkozzunk...talán akkor...

A tanárnő déltájban ért haza Samival.Alig lehetett ráismerni a kislányra olyan eleven,friss volt.Egész délután futkározott,szinte fáradhatatlanul.A tanárnő az orvos üzenetét átadva elmondta,hogy a kislánynak semmi örökletes baja nincs,csupán nem eszik itthon megfelelően és ez vérszegénységhez vezetett.Nagyon sok húst,zöldségfélét,gyümölcsöt kell ennie,akkor nem lesz semmi baj.

-Dehát,itthon is főzök,majdnem mindennap húst,és gyümölcs is van...nem értem...itthon,miért nem evett rendesen?Még azt fogják hinni,hogy nem adtam neki enni!-mondta szégyenkezve az asszony.

-Dehogyis!Tudom én is,a gyerekek otthon nem úgy esznek,szeretik eljátszani az időt.-mondta kedvesen a tanárnő.Meglássa minden renben lesz.-Igaz Sami,ezentúl rendesen eszel?-simogatta meg a haját a kislánynak.

-Igaz,nem fogom anyát többet ilyesmivel idegesíteni.

Másnap reggel Sami ,alig bírt kitámolyogni a konyhába egy kis vizet inni,annyira szédült.Anyja épp a reggelit készítette.

-Mi baj kislányom,de sápadt vagy?-nézett rá döbbenten.

-Nem tudom,mi bajom megint...olyan gyenge vagyok...-mondta,majd anyja karjaiba esett.

Az asszony úgy megijedt,hogy segítségért kiáltozott.Yaguati,amint meghallotta rögtön kiszaladt a konyhába.

-Anyu!Mi történt?-kérdezte ijedten - mi van vele már megint?

-Nem tudom.-Édes kicsi lányom,térj magadhoz!-paskolta meg az arcát.Ne tedd ezt velünk!

-Anyu,nézd!-mutatott a föld felé a fiú.Véres a lábujja.

-Igen...igen,alvadt vér.De mitől?

Yaguati rövid gondolkodás után megjegyezte anyjának,hogy szerinte Sami ágyában lehet valami,mert mikor  ott aludt,ő is reggel rosszul érezte magát.Igaz a lábujját nem nézte meg,hogy véres-e,de nagyon szédült.

-Lehet,hogy kígyó van benn,fűzte még hozzá a fiú.

-Ha kígyó lett volna,már nem élnétek.- valami más lehet -gyere nézzünk szét!

Sami közben jobban lett.Leültették egy székre,hogy addig,míg megkeresik a rosszullétek okát,iszogasson egy kis tejet.

A szobában először az ágyat forgatták fel,hátha találnak valamilyen nyomot.A vérnyomokon kívül azonban,amiket Sami a lepedőn hagyott,mást nem találtak.Aztán átnézték a ruhásszekrényt,a szoba minden zugát.

-Semmi,semmi.-motyogták magukban.

-Dehát,mi a fene lehetett az?-nézett az asszony a fiára.

-Szerintem,valami biztos itt ólálkodik éjszaka,nappalra pedig eltűnik.-jegyezte meg Yaguati.De tudod mit?Éjszaka én fekszem majd Sami ágyában,és kilesem.

-Nem.Majd én.Te addig Samira vigyázol!-mondta határozottan az asszony.

-De anyu!Az a valami,lehet,hogy nem is szereti a felnőtteket?Én akarok...

-Nem.Nem fogom kockára tenni az életed.-vágott közbe az anyja.

Az asszony szomszédjának elmesélte,hogy éjszakánként valami vérszívóféle garázdálkodik a házukban.A gyerekek,attól betegek.A szomszéd mosolyogva kérdezte:

-Óriás szúnyog?

-Komlyan mondom,és ez nem vicces,ma reggel is rosszul lett a kislányom.-válaszolt kissé sértődötten az asszony.Összeesett.

-Az már komoly,nemhogy éhbeteg az a gyerek?

Yaguati anyja ezt a kérdést már válaszra se méltatta,sarkon fordult és elhagyta a házat.

-Ez a köszönet,hogy a férjem az életét kockáztatta miattuk.-sírta el magát.Ezek után azt se érdemli meg,hogy köszönjek neki.

-Mi a baj anyu?-nézett rá Yaguati.Miért sírsz?

-Á...semmi.-legyintett az asszony - csupán,csak azt beszélik,hogy nem kaptok enni,azért vagytok betegek.

-Ez hülyeség!- látott fel a fiú.Ki a fene állít ilyeneket?

-Nem érdekes.Ha nem segítenek,majd mi utána járunk,igaz kisfiam?

-Igaz,de a tanárnő...

-Nem.-vágott a fiú szavába.Ők már sokat segítettek.Nem várhatjuk el,hogy állandóan ránk figyeljenek.Van éppen elég sok dolguk a faluban.

-Te anyu,eszembe jutott valami!-ütött a fejére a fiú.Nem lehet,hogy a rosszullétek a faluban,meg a halálesetek összefüggésben vannak velünk?Nem lehet,hogy ugyanaz a baj háborgat mindannyiunkat?

-Nem tudom,csak azt,hogy mióta szedik a vitaminokat,amit felírt az orvos nekik,nem betegek.Na,hagyjuk,nem is érdekel,mink se érdeklünk senkit.

Az asszony az éjszakát Sami ágyában töltötte.A két gyerek az anyjuk ágyában aludt.Reggel,mikor felébredtek mindenki jól érezte magát,Sami is kezdett újra felelevenedni. 

-Mondtam,hogy a felnőtteket nem bántja.-jegyezte meg az anyjának Yaguati.Nekem kell odafeküdni,én biztosan elkapom.

Nem,van jobb ötletem,míg apátok nem jön haza,nem alszik senki abban a szobában,így lesz a legjobb.

-Apu?Dehát az még nagyon soká jön haza!

-Az nem biztos,apátok azért,hogy sokat betegeskedett ,szívós ember.Meg fog gyógyulni.Meglátjátok.

A nap simán telt el.Yaguati is otthon tartózkodott,nem volt szabad bemennie a dzsungelba a jaguár miatt.Az erdőt vadászok lepték el,hogy kézrekerítsék a bestiát,de eddig még sikertelen volt a vadászat.

Yaguati egésznap azon törte a fejét,hogy lesse meg az éjszakai vérszívót.

-Nincs más ötletem,csak az,ha anyuék elalszanak belopódzom Sami szobájába.-döntötte el gondolatban.

A nap borzasztóan lassan telt Yaguati számára.Nem találta helyét sehol.Húgával se volt kedve játszani.A fiúkkal,akik már kezdték elfogadni apja hőstette után,nem kötött barátságot,túlságosan elhidegült tőlük az évek folyamán.

Végre eljött az este.Yaguati gyorsan ágyba bújt,hátha az anyja is mihamarabb lefekszik Samival.Ők azonban egyáltalán nem voltak álmosak,még tízóráig beszélgettek.Mire végre elaludtak Yaguati is elszunnyadt.Éjféltájban azonban forgolódni kezdett.Úgy érezte,hogy valami megérintette az arcát.Megdörzsölte a szemeit és felült.

-Mi volt az?Ki van itt?- dünnyögte.

Választ persze nem várt a kérdésére,felállt és becsukta a széltől himbáló ablakot.

-Biztosan a szél volt,még jó,hogy mindig nyitva hagyom,legalább felébresztett - mondta - majd elindult az ajtó felé,hogy szétnézzen,de abban a pillanatban meg is torpant.Zörgést hallott az ágya felől.

A fiú félni kezdett.Óvatosan az ajtó felé hátrált.A zörgés okozója ,akkor felreppent,és nekiszállt az ablaknak.

Yaguati egy pillanatra megrettent,de aztán a félelme gyorsan eloszlott.

-Hát te vagy,te rút barlanglakó? Te ijesztgetsz?Mit keresel nálunk,talán te szívod a vérünk?-mondta felbátorodva - na megállj,most ellátom a bajod!

Yaguati felkapta a székről pulóverját,és csapkodni kezdett a denevér felé.A denevér,mivel kirepülni nem tudott, ijedtében belekapaszkodott a fiú hajába,aki eszeveszett ordítozásba kezdett.

-Mi történt?-rohant be hozzá az anyja Samival.Miért ordítozol?

-A vérszívó...a vérszívó belerepült a hajamba!

Az asszony első pillanatában azt hitte,hogy a fia megőrült.De,mikor meglátta a denevért,kiszaladt a seprűért,majd lecsapta a fiú fejéről.Azután addig ütötte a nyelével,hogy az kiadta a lelkét.

Yaguatiék családjában visszaállt a régi,megszokott élet.Az ablakokra hálót húztak,nehogy egyszer bevetődjön újra hozzájuk egy vérszívóféle kellemetlen látogató.Az apa egy hónap után tért haza a kórházból.Amikor megtudta ,hogy denevér volt minden baj okozója,elmosolyodta magát.

-Miért mosolyogsz?-kérdezte a felesége.Samit,majdnem megölte!

-Dehogyis.Csak,annyi vért szívott,amennyire éppen szüksége volt.A bennszülöttektől tudom,hogy őket rendszeresen csapolják ezek a rútságok,reggel szédelegnek egy kicsit,de aztán elmúlik.Sami fejlődő szervezete viszont egy kissé zokon vette.De ez még mindig jobb,mintha tőlem örökölt volna  betegséget.

Yaguati, miután a házkörül rendbe jött minden,újra elkezdte a csavargásait a dzsungelben.A jaguártól nem kellett már tartania,mert a vadászok örökre elaltatták,és bőrét a fiú apjának ajándékozták.A denevér barlangot Yaguati,amikor tehette mindig meglátogatta.Elhatározta,hogy ha megnő,tanulmányozni fogja őket közelebbről is,de most még nincs mersze ahhoz,hogy megérintse őket.

 

Vége

 

 

 

 

Oldal: A rejtélyek faluja
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat