Vége lehetne már!

Már piszokul elegem van a télből!Az Északi sarkon nem laknék,ez már biztos.

Valamelyik nap a jó kínai csizmám talpa is leesett,mikor hazafelé tartottam a boltból.Rohadt kellemetlen volt.Ráadásul az egyik ismerős megállított egy kis pletyuszra - én meg már féllábon állva,mint a gólya hallgattam a legújabb híreit.Nem mertem megmondani,hogy a talpam már jégbe van hűtve,nehogy a következő áldozatnak,akit megállít,arról meséljen.Mert mesélni azt tud ám!Szerintem szaftosan megfűszerezte volna,valahogy így:

- Képzeld Pálné zokniban jár újabban a boltba - már papucsa sincs!

Papucsom és cipőm azért van még,de a csizmámnak befellegzett.De a fene ott egye meg,az idei télre már nem veszek!Majd biciklivel járok,hogy a cipő ne ázzon be.De persze nem fűzősben,mert azzal egyszer csúnyán megjártam.A pedálra a fűző rátekeredett és lerántott a földre.Meg se bírtam moccani,úgy odafeszült a lábam.Hiába próbáltam rángatni nem engedett.Ekkor,mit ad Isten arra botorkált egy igencsak kótyagos állapotban levő alkoholmadár.

-Hát te,mi a jó Istent csinálsz itt?Miért nem mégy haza lefeküdni - felfázol?!- nézett rám az értelmes fejével.

-Anyádat!-gondoltam.Kimondani nem mondtam,mert úgy voltam vele azért,hogy ilyen részeg,hátha tudna segíteni valamit.Hát,segített...,de hogy?Miután felfogta,hogy mi történt,elővett a zsebéből egy bicskát,lehajolt és rámesett.

-Istenem! - sopánkodtam.Csak most ne jöjjön erre senki!

-Mi a fenét csinálsz? - mordultam rá. Nem azt mondtam,hogy mássz rám,hanem,hogy vágd el a fűzőt.

-Várj,mindjárt! - tápászkodott fel nagyot böffentve.Rágyújtok.Nem lehet az ilyen komoly munkát elkapkodni,mert nem lesz belőle semmi!-motyogta.

-Add már ide a bicskát - mondom neki,majd én elvágom!

-Neeem!A bicska nem ittas nők kezébe való!

-Te,nagyon hülye!Én nem vagyok ittas,nem azért estem el,hanem a fűző...

-Persze,persze...én is azt mondanám...

-Uramatyám! Vágd már le azt a kibaszott fűzőt!

-Jó,jó!Jó munkához idő kell! - Felfogtad? - mondta köpködve.Azt hiszitek úgy megy az - vágjuk le,vágjuk le!

Az alkoholmadár végre nagy nehezen elnyiszitelte azt a rohadt fűzőt és felbírtam állni.Persze a nadrágom is tiszta sár lett.A részeg meg is jegyezte:

-Azt mondod én vagyok berúgva,közben meg te vagy sáros.Hogy,milyen nők vannak?

Még jó,hogy csak egy saroknyira voltam az otthonomtól,és hála Istennek útközben nem találkoztam senkivel.

Pálné Lele Ilona

-

Oldal: Vége lehetne már!
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat