Na,még ilyet!
Na,még ilyet!Milyen drágaság van hazánkban!Megáll az eszem!
Olvastam,hogy kis hazánk egyik falujában kilátót építettek az egyik hegyre.
Negyven millió ft-ba került.De sajnos a kilátó csak a 40cm magasságot éri el,mert nem futotta a pénz nagyobbra.A pici építménynél még a szomszédos vízmű dombja is nagyobb.
A falu alpolgármestere elismerte,hogy igen alacsonyra sikeredett a mű,de a földhordás,és a körülötte lévő erdőrész kitisztítása nagyon sok pénzt felemésztett.
Hogy,milyen drágák manapság a kubikosok,meg a takarítók!Ez már észbontó!Nem tudom azért abból a negyven millióból láttak-e egy-egy százezrest?Nagyon kételkedem benne.De,akkor hova lett a pénz?Olyan persze meg se fordul a fejembe,hogy valakik zsebre vágták.Hazánkban nagyjaink tevékenysége csak a becsülethez kötődik.Ugye?
Persze azt nem mertem megírni,melyik faluban történt ez a ,,becsületes tevékenység".Még a végén a sértegetésért cserébe rámvernék az építmény megnagyobbítását.
Csak azt nem értem,hogy az állam szegény polgármestereknek,miért nem emeli feljebb a fizetését legalább kétmillkóra,hogy ne legyenek rászorulva az ilyen pénzekre.Akkor most a kilátó nem 40 cm-es lenne,hanem 40 méteres.
Két millió...az már csak elég lenne szegénykéknek eltartani a családot.Mert ugye ők nincsenek hozzászokva a nélkülözéshez,mint mi,a végén belehalnának.Az persze nem volna baj,ha mi belehalnánk,azzal a kutya se törődne.
Emberek!Azért se adjuk fel!
Talpra állok!
Nem vagyok én nagyratörő,
napsugarat kebelező,
vágyaimnak határt szabok,
a borúnak helyet hagyok.
De a ború terjeszkedik,
úri módon pöffeszkedik,
eltakarja azt a kis fényt,
ami eddig adott reményt.
Nem szabok én mostmár határt,
talpra állok az áldóját,
elűzöm a sötétséget,
habzsolom a reménységet.
Mert a remény maga a fény,
utat mutat bármily szerény,
kivezet az éjszakából,
messze visz a búszagától.
Pálné Lele Ilona