Attila is hallgatott szavára
Nagy Szent Leó
Nagy Szent Leó a reménység megtestesítője volt abban a korban,amikor úgy látszott,hogy vége minden reménységnek.440-ben,mikor az Egyház élére került,a Római Császárság már a végét járta.Ő volt az,aki ebben a szétesett világban nagy tekintéllyel és erővel megmentette Itáliát.A legnagyobb veszélyt Attila jelentette,aki akkoriban állt győzelmeinek tetőfokán,s aki magáról azt mondogatta: ,,Én vagyok az,akit legjobban gyűlöl és fél az egész világ!"Egy francia szerzetes pedig,,Isten ostorának" nevezte.Most jött meghódítani az itáliai félszigetet.Hogy mennyire félelmetes lehetett,az is mutatja,hogy a velenceiek ekkor menekültek,a tenger szigeteire.Utódaik azóta is ott élnek.Amikor Attila seregei át akartak kelni a Mincio folyón,azt látták,hogy aranyos porfelhőben valami idegen felvonulás közeledik feléjük.Keresztény papok dalmatikában,szövetbe öltözött szerzetesek.Két úr lovon,és énekesek nagy csoportja.Kereszteket és zászlókat hoztak,az arany szentségmutató csillogott,mint a Nap.Szinte félelmetesen hatott,ahogyan énekelték a himnuszokat és a zsoltárokat.Középen egy fehér szakállú öregember imádkozott.Attila a folyó partján lovagolt.Megkötötte az állatot,majd megállt az egyik homokszigeten.Az idegen küldöttek a folyó másik partján vártak.
Attila odakiáltott az öregnek:
-Hogy hívnak?
Az öreg válaszolt:
-Leó pápa vagyok.
Az ének elhallgatott.Attila kicsit tünődött,aztán újból lóra ült,s átment a másik partra.A pápa közeledett hozzá.Ami senkinek sem sikerült,azt Leó pápa elérte:
Attila visszafordult.
Amikor a császár meg akarta tudni a pápától,hogy mi történt,ő csak ezt válaszolta:
Köszönjük meg Istennek,hogy a nagy veszélyből kimentett minket.
Vége