Vastag bőr a pofán
Hogy,milyen vastag?A történetből kiderül.
Ez az eset valamikor 20 évvel ezelőtt történt meg, velem és a párommal.Azt hiszem ez volt az az eset,mikor a bizalmunk igen megrendült a barna bőrű emberek iránt.
A férjem vásárolt egy betonkeverő gépet.Nem fillérekbe került,de úgy gondoltuk így hamarabb kész leszünk a házkörüli munkálatokkal,mint kézi erővel.Na,a gépnek nem kellett sokáig otthon megmelegedni,mert a kedves kreol bőrű szomszédasszonyunk átjött és kölcsönkérte.Azt mondta,mielőtt hozzáfognánk a járdát betonozni,adjuk már oda nekik két napra,hogy betudják fejezni otthon a munkát,mert ami eddig náluk volt gép,azt a gazdája elvitte.
Hogy,miért vitte el a gazdája a gépet nem firtattuk,nem gondoltunk semmi rosszra.A férjemmel megbeszéltük,hogy nem szívesen,de a jó szomszédság érdekében adjuk oda nekik.
Két nap múlva a férjem megkérdezte tőlem,hogy én hallottam-e dolgozni a keverő gépet,mert ő nem ,de még csak látni se látja.Borzasztóan aggasztott bennünket a dolog,de két nap után még szégyelltük megkérdezni,hogy hol a gép, gondoltuk hátha le van takarva valahol.
Teltek a napok,Már mi is szerettünk volna hozzáfogni otthon a munkához,ezért a párom átcsöngetett a szomszédba,hogy kész vannak-e már,mert kellene a gép.
-Jaj,dehogy vagyunk!-mondta a szomszédasszony - a férjemnek menni kellett dolgozni,ezért nem tudta csinálni.De ha kész lesz azonnal szólunk.
A párom,mikor hazajött elmondta,hogy még sehogy se állnak,mert a szomszéd elment dolgozni.
-Dolgozni?-néztem elképedve. - Világ életében nem dolgozott,és pont most megy el,mikor otthon kellene betonozni!
-Hát...nekem is elég gyanús,de várjunk,nem kell mindjárt rosszra gondolni.- mondta a férjem.
Eltelt három hét.A szomszédok nem jelentkeztek.A férjem akkor buszsoffőrként dolgozott,és ugye a buszon sok ember megfordul.Akkor történt,hogy a férjem beszédbe elegyedett az egyik ismerős utassal.Beszélgetés közben feljött a szó a szomszédjainkról.A férfi mindjárt megjegyezte:
-Én a helyedben nem adtam volna oda a gépet,látnád hogy néz ki.A munka után soha nem takarítják le,rá van száradva a beton.
-Miiii?-nézett felháborodva a párom.Hol a gépem?
-Hogy-hogy hol?Ahova kiadtad.Az építkezésen,onnan jövök.Máskor ne add oda neki,ha ilyen messzire viszi,mert nem szeretek ennyit buszozgatni.
A férjem írtó dühös lett,amint hazaért átment a szomszédba.
A szomszéd ember elmondta,hogy nekünk akartak jót,mert keresnek vele egy kis pénzt, és aztán megosztozunk rajta.A férjemnek erre még a szava is elakadt.
-Hogy lehetnek ilyen vastag pofa bőrrel megrakodott emberek?Hogy lett ez a szomszéd ilyen?Együtt gyerekeskedtünk,barátkoztunk,de ahogy idehozta ezt a c..... k....t,teljesen megváltozott.- háborgott,mikor hazaért.
A keverőgépre egy hónapot vártunk,mire hazakerült.És nem a szomszéd jóvoltából,hanem nekünk kellett egy nagy kocsit fogadni,hogy hazahozza.Na persze a pénzből,amit a gép munkájáért kaptak, abból se jutott nekünk semmi.
Megtanultuk a leckét.Ide jó szomszédság,oda jó szomszédság,nem kérünk belőle többet.
Eltelt egy hónap.Nem veszekedtünk a szomszéddal,de nem is szóltunk egymáshoz.
Egyik alkalommal,mikor kinn ügyködtem az udvaron,becsönget a szomszédasszony egy hosszú vezetékkel a kezében.
-Ugyan,mi a fenét akar?- morfondíroztam magamban - és,hogy van pofája idejönni?
Hát volt.Hogy hány réteg van az ilyen embereken,nem tudom,de az biztos,hogy vastagságát tekintve a krokodil is megirigyelhetné. - Mit gondolnak,miért hozta a vezetéket?El se tudják képzelni,ugye?
-Nincs nálunk 380-as áram.-mondta mosolyogva.A keverőgép,pedig csak azzal működik, megengednétek,hogy használjuk a ti áramotokat?
Erre,mit tud mondani az ember?
Legszívesebben a nyakára tekertem volna a vezetéket,de úgy gondoltam annyit se érdemel,hogy válaszra méltassam.Úgyse értette volna meg azzal a galambbegynyi eszével,akkor meg minek mérgeljem fel magam.Hátat fordítottam,és mint egy nagy semmit ott hagytam.Többet nem jöttek hozzánk kunyerálni.Máshol próbálkoztak.
Vége
Pálné Lele Ilona