Halászat a tilosban

/Igaz történet/ 

 

Valamikor húsz évvel ezelőtt történt meg az eset,két fiú testvérrel. Akkor 10-11 évesek lehettek.Két rosszcsont gyerek,akik szerettek mindent kipróbálni,főleg ami a Tiszával,a halastavakkal volt összefüggésben.Nagyon szerettek leszökni a folyóra horgászni,halászni.A vérükben volt,és van a mai napig is,de mostmár engedéllyel.

Ezek a gyerkőcök az én fiaim.

Történt akkor egy hideg,őszvégi napon,hogy a falunkban leengedték a halastavakhoz vezető csatornát,hogy könnyebben kiszedjék az illetékesek belőle a zsákmányt.Ez a művelet minden évben, kétszer,-háromszor is megismétlődött.Ilyenkor a lehalászás után  visszamaradt halat ,a falu apraja-nagyja kifogta, és hazavitte.Sohasem szólt érte senki.Azon a napon azonban másképp történt.

Félfalu ,akkor is ott volt a két fiammal együtt,amiről én sajnos nem tudtam.A szomszédba kéreckedtek át játszani,mert tudták,hogy úgysem mehetnek el. Öt óra körül,mikor már kezdett sötétedni, átmentem a szomszédba,hogy hazatessékeljem  őket.A szomszédasszony azonban közölte velem,hogy  elengedte őket a csatornára,a fiával együtt.Írtó ideges lettem.Az asszonyt azonban nem akartam megsérteni,csak annyit mondtam neki:nem kellett volna,valami baj érheti őket.Ő közölte velem:dehogy éri,az én fiam is hazajött épségben.

A választól,szinte földbe gyökerezett a lábam.

-Hogy-hogy?A te fiad itthon van?-kérdeztem.

-Hát persze,most jött,ne aggódj a tieid is úton vannak!

Hazamentem,vártam a gyerekeim.Legszívesebben a hajam téptem volna az idegtől,mert minden rossz megfordult a fejemben.A gyerekek persze nem jöttek.Újra átmentem a szomszédba,hogy beszéljek a fiúval,aki sírva közölte,hogy mindkettőt elvitték a rendőrök.Neki sikerült elfutni,de őket megfogták.

Azt hittem elájulok a hallottaktól.

-Dehát,nem volt ott senki,csak ti?-makogtam.

Nagyon sokan voltunk,sok felnőtt is,de őket nem piszkálták a rendőrök,csak minket.

Azonnal telefonáltam a rendőrségre.Borzasztóan fel voltam háborodva azon,hogy milyen jogon viszik el őket,szülői engedély nélkül.Ott persze mindent letagadtak.Azt mondták nem tudnak róluk semmit.

Harmadjára is átmentem beszélni a fiúval,de ő kiállt a mellett,amit már előzőleg elmondott.Utána elmentem megkérdezni egy-két felnőttet,akik még ott voltak a fiú szerint.Ők is azt mondták,hogy rendőrök vitték el a két gyereket.Nekik,csak annyit mondtak:emberek,itt nem lehet halászni,hagyják el a területet!Hogy a két fiamat,miért vitték el,ők sem értették.

Aztán már végképp nem tudtam ,mit csináljak.A férjem se volt itthon,Pesten volt ,iskolán,tőlünk 170 kilóméterre.Újra felhívtam a rendőrséget,de megint csak azt mondták,hogy nem tudnak a gyerekekről semmit.És,ha reggelig nem kerülnek elő ,hívjam fel őket újra.

Azt hittem megőrülök.,már este  kilenc óra volt.Elindultam egyedül a keresésükre.Még a sarokig se értem az utcában,mikor megpillantottam,két összebújt gyereket az úton,akik reszketve jöttek felém.A fiaim voltak.

Mázsás kő esett le a szívemről,mégis kitőrt rajtam a sírás.A legrosszabb anyának tartottam magam,aki nem figyel oda rendesen a gyerekeire.

A fiúk elmondták,hogy két rendőr elvitte őket a kocsijukig,ott mivel vizes volt a ruhájuk,le kellett vetkőzniük gatyára,majd beültették őket az autóba,és elindultak a város felé.A ruhájuk ott maradt a csatornánál.

Bevitték a gyerekeket az őrsre,ahol vallomást kellett tenniük.Miért mentek a csatornára,ki engedte meg,hogy ott halásszanak...szóval ilyen kérdéseket tettek fel ordítozva.

A nagyobbik fiam nem mert szólni semmit,csendesen válaszolt a kérdésekre,de a kisebbik olyat is visszaszólt,ami sértette a rendőr füleket.Ennek az lett a vége,hogy a szemébe prickeltek valamit,amitől csúnyán begyulladtak.Mikor vége lett a vallatásnak, a két fiút visszavitték a csatornához,hogy,ne gatyába jöjjenek haza.A vizes ruhájuk akkora,jéggé volt fagyva.Nagy csoda,hogy nem kaptak tüdőgyulladást.Mai napig se értem,hogy ilyen embertelen módon viselkedő embereket,miért vesznek fel rendőrnek?Tudomásom szerint felvétel előtt pszichiáter is vizsgálja őket.Akkor ebben az esetben  szar munkát végzett?

Az eset sokáig bosszantott bennünket.Pár felnőttet, férjemmel fel is kerestünk,akik látták a két rendőrt.Azonban ők nem voltak hajlandók tanúskodni,azt mondták , nem mernek szembeszállni a rendőrséggel.

Bizonyíték nélkül nem mentünk semmire.

Furcsa,azért az is eszembe jutott,hogy nem igazi rendőrök voltak,vagy a gyerekeim a rendőrőrsöt csak kitalálták.

Azóta már húsz év eltelt.A fiaim férfiakká váltak,de még most is azt állítják,a történet minden betűje igaz.

Így visszagondolva,remélem az a két rendőr már nem rendőr,és remélem nagyon kevés van ebből a fajtából  rendőri állományban!

Pálné Lele Ilona

 

 

 

 

Oldal: Halászat a tilosban/igaz történet/
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat