Valentin
Közeleg Valentin napja.Sokakat egyáltalán nem érdekel,mert nem magyar ünnep,Amerikából ered.Engem nem zseníroz a származása,bárki is találta ki,nekem tetszik.Elvégre a szerelemről szól,ami minden ember életét legalább egyszer elvarázsolja.Az egyik legszebb,ugyanakkor bizsergően fájdalmas érzelmi kitörés,ami idővel vagy szeretetté érik,vagy elhalványulva megmarad emlékeink közt.Eltünni azonban soha sem fog.Életünkbe bármikor betoppanhat korhatár nélkül.Szerintem,ez így is van rendjén.
Hallomásból tudom csak,hogy régen bele is haltak a reménytelen szerelembe.Ugyanis valaha sok családban dívott az az elv,hogy föld a földdel házasodik.Ma már ez nincs így.Ma már inkább az értelem dominál.
De,hogy is lehet belehalni a reménytelen szerelembe?
Régen azt mondták,hogy megszakadt a szív.Hát...az én elgondolásom más.Véleményem szerint a halál oka az étel-ital megvonás volt.Legtöbben tudjuk tapasztalatból,hogy olyankor az ember kevesebbet eszik.Egyébként a legjobb diéta,de csak mértékkel,nem a halálig.
Napjainkban már nem vacakolnak ilyesmivel.Ha valakinek nagy bánata van gyorsan végez magával,nem fog előtte diétába.Sajnos a mai rohanó,szegényes világunkban egyre több ilyen eset fordul elő.Pedig, nem kellene.A reménybe mindig bele lehet kapaszkodni.Különben is...szerintem szép a szerelem,akár reménytelen,akár reménnyel teli,nélküle egy nagy űr tátongna szívünkben,amit mással pótolni nem lehet,esetleg foltozgatni valamilyen örömökkel,de az nem az igazi.Ugyan úgy hozzátartozik a lelki világunkhoz,mint a szeretet,a nyugalom,stb...
Mivel szeretek verseket farigcsálni,Valentinra is írtam egyet:
Valentin napra
Fáradt kezed simogatva
csak az jut eszembe:
-Mennyit ölelt,cirógatott,
könnyet csalt szemembe.
Könnyet csalt a szerelmemből,
gyönggyé váló könnyet,
olyat mitől a gyémánt se
érhet nála többet.
Nem érhet,mert Tőled kaptam,
szerelmeddel nyújtottad át nekem,
megőrzöm én akkor is majd,
ha ez a könny csak fájdalmat terem.
Pálné Lele Ilona