Anyád vagyok,nem dobhatsz ki...

Azt hiszem ez a történet,amit most leírok,nem egyedi eset.Sajnos e világban sok családban előfordul.

Sok nő, ha megszüli gyermekét úgy gondolja megtett minden tőle telhetőt - ami a további felelősség lenne gyermekével szemben,azt rábízza másra.Az ilyen nő nem mondható anyának - az ilyen nőre sok csúnya jelzőt találnék,de nem írom le,mert fölösleges - úgy sem értené,akinek szól.

Történt a nyolcvanas években.Egy húsz éves nő leány gyermeket hozott a világra.

A kórházból,mikor hazamentek a szülőanya rögtön ágynak esett.Nem volt hajlandó még a gyermekét se szoptatni.A nagymama,aki ott tüsténkedett körülöttük - azt se tudta,hogyan szolgálja ki lányát.A pici baba egyfolytában ordított - hiába mondta a nagymama a lányának,hogy etesse meg,ő csak azt kiabálta:

-Szenvedtem vele már eleget!Etetsd meg te!Én beteg vagyok! - majd a fal felé fordult.

Az asszony jól tudta,hogy lányának semmi baja,de nem könyörgött tovább.Tejet forralt,és cseppenként megetette kis unokáját.

A kislány szépen cseperedett a nagymamája jóvoltából - ugyanis az anyja kéthetes korában elhagyta - elköltözött egy férfival másik faluba.

A kislányból nagylány lett,majd édesanya.Nagy gonddal nevelte kisfiát férjével - igaz szegényesen,de mindig találtak kiutat arra,hogy gyermekük ne szenvedjen hiányt alapvető dolgokban.A nagymama közben meghalt.A házát a többi gyermeke eladta.A fiatalpár albérletbe kényszerült.A pénzszagra a húsz évvel ezelőtt eltünt nagymama lánya is előkerült.Felvette a jussát,majd angolosan távozott.Nem volt kíváncsi sem a lányára,sem az unokájára.

Egy évvel később.

Karácsonyra készülődött mindenki.A fiatal pár nagyon szűkösen éldegélt,éppencsak elég volt a pénz a kiadásokra.De azért ők is vettek egy pici fenyőt,szerény ajándékot a kisfiúnak.A karácsonyi ebéd is szerény volt: - a mindennapos sültkrumpli - de most mellé tükörtojás is volt készítve.Ünnepi süteményre nem telt. A fiatalasszony csöregét készített,amit még a nagymamájától tanult.Éppen asztalhoz ültek,mikor csöngettek az ajtón:

-Én vagyok! Nyissál már ajtót!- kiáltott be egy női hang.

A fiatalasszony meglepődve nyitott ajtót - a hang,de a nő se volt ismerős számára,aki előtte állt.

-Jó napot! - mondta.Kit tetszik keresni?

-Az anyád vagyok,te!Nem ismersz meg?Mondták,hogy itt laksz.Nagyanyád nem mutatott rólam képeket?Vagy azt is sajnálta tőled?

A fiatalasszony még válaszolni se tudott a meglepődéstől - az anyja úgy dúródott befelé a lakásba bőröndjével,mintha ezeréve ismerték volna egymást.Az asztalnál ülő férj igencsak nagy szemeket meresztett rá.

-Maga kicsoda? - kérdezte.

-Hogy-hogy kicsoda? Ennek vagyok az anyja - mutatott a feleségére.- És nehogy azt mondd,hogy távozzak,mert nekem több jogom van itt lenni,mint neked.

-Miii?Mi van itt?-nézett kérdőn feleségére a férj.

-Ez az asszony azt állítja,hogy az anyám - jött meglátogatni.

-Az jó.Biztosan hozta az örökségedet,amit elhappogott előled - ami téged illetett volna,mivel te gondoztad a nagymamát.- fortyant fel a férj.

-Az a pár fillér kellett a betegségem kezelésére - vágott vissza a nő - az orvosok sem dolgoznak ingyen!Vagy talán haltam volna meg?

-A mi számunkra eddig sem létezett,aki eldobja a gyerekét az nem anya!Úgyhogy tünjön el innen,míg meg nem tanítom repülni!

-Ez felháborító!- kiabált a nő,majd a lánya felé fordult:

-Neked ehhez egy szavad sincs?Ezért szültelek?Kidobnátok fagyó hidegben az utcára?Jaj,énnekem - fogta meg két kezével a fejét - Egy anya ezt érdemli?Igaz a mondás: - Egy anya tíz gyereket is feltud nevelni,de tíz gyerek nem tud eltartani egy anyát!Szégyen!

-Szégyen az,amit maga csinál!- szólt közbe a fiatalember.Egy gyereke van,azt is eldobta!Úgyhogy távozzon,mielőtt még...

-Ne!Ne!-lépett közbe a felesége - Hadd maradjon egy-két napot - mégiscsak az anyám - nem hagyhatjuk megfagyni!

-Jaj,jaj,tudtam én,hogy jó szíved van - ebben is nagyon hasonlítassz rám...- ült az asztal mellé közben a nő.

-Úristen!Ez bolond!- ment ki a konyhából a férj.- Én már ezt nem bírom hallgatni.

A nő egy hétig ült a lánya nyakán,mire a fiatalember eltudta takarítani a házból.

Egyik nap,mikor elment a nő otthonról a fiatalember kirakta a bőröndjét az udvarra,majd bezárta az ajtót.

Ebéd táján a nő megérkezett egy alkoholista kinézetű férfival,és bebocsátásért ordibált:

-Engedjetek be!Nincs jogotok kizárni bennünket!-Lányom legalább te,ne legyél szívtelen!-Be akarom mutatni a mostoha apádat!Ezt nem tagadhatod meg!

-Menjetek innen,mert rendőrt hívunk! - szólt ki a lánya.Elegem van belőled!Volt rá egy heted,hogy szállást keress!

Az asszony és alkoholista társa addig ordibált,hogy a fiatalember vérnyomása úgy felment,hogy kirontott közéjük,és nyolcnapon belül gyógyuló sérüléseket rugdosott rájuk.

A rendőrség a megvadult fiatalembert vitte el,majd önkényes rendrakás miatt pénzbírságra ítélte. 

Hogy hol az igazság?Kérdezhetnénk.

Az igazság lehet,hogy a föld alatt,lehet,hogy az égben,de az már biztos,hogy a földünket messze elkerüli.

Pálné Lele Ilona

 

 

Oldal: Anyád vagyok,nem dobhatsz ki!Igaz történet.
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat