Megvette a saját tehenét

Valamikor régen az ötvenes években,mikor még a tehén megbecsült állat volt a háznál,és nem hamisították még szegény jószág fehér nedűjét holmi porokkal,élt egy paraszt gazda feleségével és három tehenével.Természetesen gyerekeik is voltak,abban az időben még ,,divat" volt a sok poronty a háznál,na nem mintha olyan nagy gazdagság lett volna,hanem sok ember híján volt a fogamzásgátlás tudományának.

Ennek a házaspárnak is volt néhány betömni való száj,akiket etetni kellett.A gyerekeik közül tehetségével olyan kimagasló eredményeket ért el egy leánygyermek,hogy a tökre lehetett nézni,de reá nem.A faluban mindenki csodálattal nézte.Mondták is sokan:

Halljátok,hogy lehet ennek a Pirosnak ,ilyen okosan hülye lánya?

Mert okos volt ám az a lány,mindenre meg volt az esze,amire neki kellett.

Történt egyszer,hogy kérő ment a házhoz.Szegény szülők,akik már úgy ki voltak bukva a lányukkal,nagyon megörültek az eseménynek.Adták is rögtön a lányt az ifi embernek,csak, vigye. Még a megspórolt pénzüket is odaadták a kelengyével együtt lányuknak,olyan boldogok voltak,hogy végre megszabadultak tőle. 

Teltek-múltak a napok,a lány nem látogatta meg szüleit,jól el volt újdonsült férjével.Egyszer azonban,mikor már nem volt,mit aprítani a tejbe,a lány kénytelen volt hazamenni, követelni a további segítséget szüleitől.

-Mit akarsz?- kérdezte mérgesen az apja.Megkaptad a részed,még többet is,mint kellett volna!A testvéreidnek is kell valami,nem adhatunk mindent oda neked!

-Tán azt akarja édesapám,hogy a Pistával éhen haljunk?-vágott közbe a lány ugyancsak mérgesen.Nekünk nincs tehenünk,mint maguknak!Maguk könnyen vannak!Vedelik a tejet orrba-szájba,mi meg éhezünk!

-Hallgass!-kiáltott rá az apja.A pénzen,amit kaptál vehettél volna tehenet is!De,te eltékozoltad!

Az öreg már tajtékzott a dühtől.Az asszony nem győzte csitítani.

-Öreg,na ,ne bomolj!-kérte csendesen.Tudod,milyen bolondos ez a lány...

-Na és?Mi igyuk a levét egész életünkben?Tán még a Pistáját is mi tartsuk el?Hát nem...

-Na,de öreg -kérte tovább az asszony.Azt a tehenet,amelyik most borjadzott,azt még odaadhatnánk neki,úgyis le kell már választani...legalább lenne ennivalójuk,a tejből tudna túrót  ,sajtot csinálni,meg még a piacra is jutna...

Az asszony addig kérlelte az urát,hogy az végül beleegyezett,azzal a kikötéssel,hogy kukorica szedéskor a lány is meg az ura is segíteni fognak.

Eljött a hétvége,piaci napok.Ilyenkor,akinek volt egy kis eladni valója,ott volt a városi vásártéren.

A paraszt gazda és felesége is szinte minden hétvégéjét ott töltötte.Hol tejtermékeket,hol meg tojást vittek árulni.A városi nép mindent megvett.

Egyik alkalommal,mikor ott árultak,ismerős jószágra lettek figyelmesek:

-Te,asszony!-bökte meg a gazda feleségét.Az nem a mi tehenünk,amit a lányunknak adtunk...ott a...annál a nagy bajúszosnál?

-Úgy néz ki.-mondta.Dehát,mit keresne az itt?

-A lányunkat ismerve,én már ezen se csodálkozom.-indult meg az öreg a tehén felé.

-Hé,kend!Álljon csak meg egy szóra!-kiáltott a tehén mellett álló bajszosra.

-Na,mija,mija!-fordult meg az.Elvesztett valamit?

-Hol vette kend ezt a tehenet?-szegezte rá mindjárt a kérdést az öreg.

-Nem vettem én,kaptam.-mondta nagy büszkén.Szerencsém volt.

A bajszos elmesélte,hogy reggel óta itt árulta egy házaspár a szegény jószágot,de nem tudtak túladni rajta,és hogy nekelljen hazahajtaniuk,elajándékozták neki.

-Jó tejelő,most volt borja-mutogatta a tőgyét az öregnek.Jól jártam vele...

-Az már szent igaz!-hagyta jóvá az öreg.Oszt,mennyijé adná el nekem,ha ráígérnék?

-Mé,megvenné?

-Meg én!De feléjé,mint amennyit ér!

-Hát akkor áldja Isten,nekem úgyis ingyénbe volt,vigye a magáé!

Az öreg,miután hazahajtották a tehenet elment a lányáékhoz.A lány ahogy kilépett az ajtón az apja lezuhintott neki egy nagy pofont.

-Ne kérdezd,miért kaptad,mert akkor kapsz egy másikat is!-mondta ingerülten...és még valamit - kukoricaszedésig meg ne lássalak még az utcánkban se!

Eljött az ősz,beért a kukorica.Az öreg üzent a lányáéknak,hogy mehetnek segítkezni,de útközben,ha jönnek szóljanak be a fuvarosnak,hogy két óra múlva indulhat.

A termés, rengeteg munka és civakodás árán végre felkerült a lovaskocsira.

-Elég szép lett a kukorica az idén-mosolygott az öreg feleségére,ami nagy ritkaságba ment nála.Talán ez majd kárpótol bennünket egy kicsit a tehén miatt.

A gazda és felesége megelégedve mentek a kocsi után,felülni nem ültek,mert a lányuk terhes volt,gondolták átadják neki a helyet a bakon.Le is maradtak eléggé,mire hazaértek már a kocsit se látták.

-Hát ezek meg hova lettek?-kérdezte csodálkozva az öreg.Tán nem tudja a kocsis melyik házban lakunk...dehát járt már nálunk...csak nem...

Az öreg paraszt,mint a felbőszült bika elindult a lányáék háza felé.

-Agyon ütöm...szétverem azzal a tutyi-mutyi urával együtt!-mondogatta magában.

Mire odaért a lánya és veje kiöltözve indultak egy vasárnapi mulatságra.Az öreg vállon kapta a lányát és jól megrázta:

-Hol a kukorica,te átkozott némber?!Hova tetted?

-Én...-makogott a lány.Ne tőlem kérdezze,a fuvaros vitte el!Kérje számon tőle!

Az öreg egy pillanatra megtorpant.Nem tudta hirtelen ,mit is gondoljon:

-Még mielőtt agyonütlek -sziszegte kis idő múlva - beszélek a fuvarossal,de ha eladtad a kukoricát...Isten irgalmazzon neked...

A fuvaros elmondta az öreg parasztnak,hogy a lánya,mikor beszólt neki,felajánlotta a kukoricát olcsó áron...

Az öreg erre nem szólt semmit,mint akit agyonvertek leült egy fatőkére,fejét kétkezébe temetve sírni kezdett.

-Miért ver az Isten engem?-motyogta - majd felállt és hazaindult.A felesége már a kapuban várta:

-Na,mi van öreg?-nézett rá kíváncsian.Hol a kukorica?

Az asszony azonban hiába kérdezgette,az öreg csak annyit mondott:

-Nem tudom a lányunk hány gyereket fog szülni,de készülj asszony,mert azokat is,mind nekünk kell felnevelni!

 

Vége

 

Pálné Lele Ilona

 

 

 

Oldal: Megvette saját tehenét Igaz történet
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat