Vérszívó vámpírok

,,A vámpír olyan síri szellem,vagyis az elhunytnak olyan feljáró lelke,aki az élőket különféle módon,leginkább mégis vérük kiszívása által háborgatja,károsítja."

Az egész földkerekségen elterjedt ez az ősrégi babonás képzet.,legjobban a Közép-Európában élő délszláv népeknél van kifejlődve.

A vámpírhit sokféle alakulatai közül a legnevezetesebb az,amely szerint az ilyen kísértő lélek denevér formájában garázdálkodik.

Milyen egy vámpír külseje?Erre talán a bulgáriai Rila-kolostor freskói adnak választ.Denevérszárnyú,ember formájú ördögök repkednek ezeken a képeken.Jó náhány festmény azt a pillanatot ábrázolja,amikor a gonosz ember formájú,denevérszárnyú képében éppen elhagyja az általa megszállt férfit vagy nőt.A vérszívó vámpírok manapság is divatban vannak.Évente legalább négy-öt horrorfilm szereplői.

Léteznek-e vámpírok a horrorfilmek világán kívül is?

A nagy vámpír Brazília északi részén és Guyanában honos.Ezen a területen éppúgy tanyázik az őserdőben,mint épületekben.Visszataszítóbbat,mondják,elképzelni is bajos.Nagy,hártyás,szétálló füle,lándzsahegyhez hasonló,felmeredő orrhártyája,villogó fekete szemei együttesen a mesebeli szörnyekről szóló leírásokat keltik emlékezetünkben életre.A nagy vámpír szárnycsúcsainak távolsága 70cm is lehet,így hát ha éjjel látnánk suhanni,igencsak megborzongnánk.

Az Újvilág felfedezése után hamarosan híre járt annak,hogy ott valódi vámpírok élnek: rút,hatalmas denevérek,amelyek emberek és állatok vérét szívják.Kiváló zoológusok állították,hogy a vámpírok és a denevérek-vért szívnak.Ezeknek a denevéreknek ugyanis igen különös,hosszú,tűszerű szaruszemőlcsökkel ellátott nyelvük van.Azt gondolták,ezzel szúrják meg áldozatukat.

Kiderült azonban,hogy a denevérek ártatlanok.Hegyes nyelvük elsősorban a gyümölcsök felszúrására való.Dél-Amerikában azonban élnek vérszívó fajok is,melyeket Desmodusok néven emlegetnek.Ezek pontosan úgy viselkednek,ahogy az a legendák vámpírjaihoz illik.Hangtalanul az ablakhoz suhannak,belebbenek,és az alvó ember vérét szívják...

A régi természetrajzosok persze hitetlenkedve fogadták e híreket.Azt hitték,hogy rémmesékkel traktálják őket.Pethe F. ezt írja róluk:

,,Amint mondják,az embernek leginkább a lábujjára száll,és hegyes nyelvével a testén lyukat fúr,anélkül,hogy az alvó felserkenne,mivel szárnyaival az illetőre kellemes hűvös szellőt legyez.Sőt,azt is mondják,hogy a csípés halálos.No ugyan disznóbőrű délamerikai embernek kell annak lenni,ki egy ilyen mókusnyi bolhacsípésre se tudna felserkenni.Mások azt beszélik,hogy megharapván az alvónak lábujját,elrepül,azt próbálni,hogy vajon az alvó felserken-e.Ha felserken,visszamegyen,és a kész sebből magát teleszívná vérrel."

A vérszívó vámpírokról szóló történetek lassan átadták helyüket a pontosabb,természettudományos megfigyeléseknek.Charles Darwin is megemlékezett ezekről a denevérekről.Amikor világkörüli útja alkalmával Dél-Amerikában járt,rajtakapott egy denevért,amint az éppen lovának vérét szívta.Szolgája meg is fogta a tettest,így megállapította,hogy a denevér a Desmodus-félék családjába tartozott.Ezeknek a denevéreknek a szervezete teljes mértékben a vérszíváshoz alkalmazkodott.Két metszőfoguk lapos és borotvaszerűen éles,nyelőcsövük rendkívül szűk,így más táplálékot fel sem tudnak venni.

A Dél-Amerikában járt utazók közül Up de Graff igen szemléletesen így írja le a vérszívó denevérekkel való találkozást:

,,Késő éjszaka pokrócainkba burkolózva hevertünk. Egyszercsak észre vettem,hogy minduntalan be-be röppen valami szobánk egyik végén,átszáll felettünk éa eltűnik a túlsó végén.Éjszaka folyamán ezek az árnyak olyan alacsonyan repültek el testünk felett,hogy arcunkon is éreztük szárnycsapásaikat.Hajnalban ébredtem.Az első ami meglepett,az ernyedtség és bódultság érzése volt.Mikor társamhoz fordultam,és megkérdeztem,hogy érzi magát,meglepve láttam,hogy a tarkóján csúnya véralvadék van.A padlón,ahol indiánjaink aludtak,ugyancsak véres folt éktelenkedett.Kérdésemre,hogy mi történt velük,nevetve felelték,mintha a legtermészetesebb dolog lenne: az éjszaka denevérek szívták a vérünket."

Hogyan lehetséges,hogy marásuk nem ébreszti fel az alvó embert?Burmeister megfigyelése adja meg erre a választ:

,,A vérszívók villámgyorsan marnak,s alig érintik a bőr felületét,ennek egy részén máris megállapítható a folytonossági hiány."Talán mondanunk sem kell,hogy a Desmodus nem legyezi szárnyaival a megmart embert,erre nincs is szüksége.

Hogyan alakulhatott ki a vérszívással való táplálkozás?

A magyarázat kézenfekvő.A vérszívó fajok meglehetősen közeli rokonságban állnak a Brachophylla nemzetségbe tartozó denevérekkel,amelyek elsősorban a bogyók,gyümőlcsök nedvével táplálkoznak.A Desmodusok ősei is gyümölcsszívók voltak,és lassan,fokozatosan tértek át az állatok vérének szívására.Egy sereg állatfaj ugyanis meglehetősen közönyösen tűri a bőrére telepedett,belémaró,életnedvét csapoló denevért,mely ellen többnyire nincs is módja védekezni.A vérszívók fényes nappal is meglepik az állatokat,rátelepednek a lovakra,marhákra.Első gazdaállataik feltehetően az amúgy is közönyös természetű lajhárok voltak.

A rejtélyek rejtélye marad azonban,hogyan lehet hogy Európában jóval Amerika felfedezése előtt alakult ki a vámpírlegenda.A tudósok biztosan erre is majd megtalálják egyszer a választ.Addig is bízzuk fantáziánkra a vámpírokat.

F.H.  

Vége 

          

Oldal: Vérszívó vámpírok
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat