Áruba bocsátotta lányát
Pontosan 10 éves voltam akkor,mikor a szomszédunkba egy család költözött albérletbe.A férj cigány származású volt,az anya fehér.Két lányuk volt,az egyik olyan idős volt,mint én,a másik 12.
A szomszéd előtte pár héttel vált el feleségétől,aki elköltözött.Pici házban laktak,egy szoba,konyhás lakásban.Az udvaron a házzal szemben volt egy rozoga melléképület is.Az utcában mindenki nagyon csodálkozott,mikor a család beköltözött.Hát még,mikor a melléképületet birtokba vették.Se víz,se villany,se fűtés.Igaz,a házban se volt,csak villany,a fürdést nyáron az udvaron végezték.Nálunk se volt abban az időben még fürdőszoba,és még nagyon sok helyen a faluban,de a mosakodáshoz a lakásban neveztünk ki egy helyet,ami legtöbb háznál a konyha volt.
A rozoga épület,ahova a család beköltözött,egy helyiségből állt,aminek felét szalmával kibélelték,rossz rongyokkal letakargatták,ez volt az ágy.A másik pici fele maradt konyhának.
A lányokkal hamar összebarátkoztunk ikertesómmal,szinte mindig együtt játszottunk.Nagyon rendes lányok voltak,gyorsan megszerettük őket.Rengeteg játékuk volt,apjuk a szeméttelepen dolgozott,és amit jónak látott,mind hazahordta.Akkor,abban az időben nemigen telt játékra,ezért a más által kidobott megunt dolgok számunkra nagyon sokat jelentettek.Alig vártuk a délutánt,hogy meghalljuk az édesapjuk,szeméttelepen összetákolt motorjának a hangját.Olyan motorbicikli féle volt,abban az időben dongónak nevezték.Mindig meg volt pakolva a járgány a sokféle kinccsel,akárhányszor hazajött vele.Mert bizony volt,hogy kettőt-háromat is fordult.
A lányok a játékokat mindig kihozták az utcára megmutatni,de játszani másnap tudtunk csak velük,mikor szüleik és a ház gazdája elmentek dolgozni.Hogy hova jártak dolgozni?Akkor még nem tudtuk,később derült ki,hogy a városban utcaseprűsként dolgoztak.Abban az időben még az ilyen munkát szégyennek tartották,mert akkor sok munkalehetőség volt,ezért a munkanélküliséget büntették.A mai munkanélkülieket,akkor munkakerülőnek nevezték
Alig vártuk mindig a reggelt,hogy elmenjenek a szülők dolgozni,és átmehessünk játszani az ,,új" játékokkal.Anyukámék nem szerették,sőt tiltották az átjárást valami miatt,ezért titokban tettük.
Jó nagyokat játszottunk mindig.Egyik alkalommal azonban feltünt,hogy a nagyobbik lány kedvetlenül játszik,sűrűn vécére jár,és egy nagy törött tükörbe,ami az udvarukon állt nézegette a lábait.
-Mi a baj?-kérdeztük tőle.Miért nem jössz játszani?
-Hát...azért,mert...-mondta döcögve - már nagylány vagyok.Apu mondta,hogy a lábam is már vastagszik.
Nem értettük,mi köze a vastag lábnak a nagylánysághoz,ezért mi tovább játszottunk.
Teltek a napok,barátnőnk egyre szomorúbb lett.Sokszor ki se jött,csak bent feküdt a szalmás ágyon.A húgától többször is kérdeztük,de ő csak annyit felelt:
-Apu biztosan megint bántotta.
A bántás a mi eszünkkel,akkor verést jelentett,semmi másra nem gondoltunk.Igaz csodálkoztunk,hogy miért kap ki mindig,hiszen nem csinált soha semmi rosszat.
Egy évig laktak szörnyű körülmények közt a szomszédba,mikor egyik napról a másikra eltüntek.Szüleinktől hiába kérdeztük,elzárkóztak a válasz elől.Végül a falu szájától tudtuk meg,hogy a két lány nevelőotthonba került,a szülők a szomszéddal együtt börtönbe.
Az apa többszörösen megerőszakolta lányát felesége szeme láttára,aki nem tett ellene semmit,sőt felajánlotta a szomszédnak is a lányt,cserébe azért,hogy ne kelljen albérletet fizetniük.A szomszéd minden zokszó nélkül elfogadta az ajánlatot.
A szomszéd, szabadulása után egy tanyára költözött,mert nem bírta elviselni a falu megvető pillantásait.Pár évvel utána meghalt.
A szülők a mai napig a kukákat dúrják,mintha mi se történt volna.Igaz,az ilyen szemét, embernek nem mondható fajt nem is alkalmaznák sehol sem.
Pálné lele Ilona