Anyává érni

Egyszerű gondolkodású ember vagyok,általában minden problémát józan paraszt ésszel mérlegelek.Nagyon szeretek olvasni,főleg az emberekkel kapcsolatos dolgokról.Ezen belül leginkább az öröklődés köti le a figyelmem.

Például: - Kiből lesz jó szülő? - Mi az oka annak,ha egy nőben nem tör felszínre az anyai érzés? - Vagy éppen némely férfiban miért nem tudatosul az apai felelősség szerepe családja felé?

Bizonyára sok tényező játszat ebben szerepet.

Vannak csodálatos szülők,persze vannak kevésbé azok - és sajnos léteznek olyanok is ,akik csak nemzenek,szülnek,majd pontot tesznek mindezek végére,vagyis itt végetér a szülői hivatásuk.Hogy miért,mi okból? Szerintem erre a kérdésre még a legprofibb genetikusok se tudnak egyértelmű választ adni.

Sokunk elitéli,szerintem jogosan az olyan szülőket,akik csak gép módjára,sorozatban ,,gyártják" a kis ártatlan emberkéket,akik csak azért jönnek a világra,hogy az utánnuk járó illetékből eltartsák az anyának,apának nem nevezhető szüleiket.Van persze ettől még rosszab is,mikor még mindezek mellett bántalmazzák is őket.

A következő történet,amit leszeretnék írni,kb. 20 évvel ezelőtt történt egy kisfaluban:

Katika alig két éves volt,mikor édesanyja olyan súlyosan bántalmazta,hogy több bordája is eltört.A szomszédasszonyuknak köszönhető,hogy a kislány életben maradt.Mikor a sivalkodásra átszaladt, a megvadult anyuka éppen két lábbal ugrált gyermeke testén.

A feljelentés után a bíróságon azt vallotta:

- Felidegesített,mert állandóan éhes volt,hiába mondtam neki,hogy : -nincs

Az anyát több évi szabadságvesztésre ítélték.A kislány állami gondozásba került,később azonban a szomszédasszony,ki megmentette az életét,sok herce - hurca után magához vette.Katika szépen cseperedett,nevelőanyja nagyon jól bánt vele.Mindent megadott a kislánynak,amire csak szüksége volt.Főleg anyai szeretetet,ami egy gyermeknek a legnagyobb kincs ezen a világon.

Katika tíz éves lett,mikor vége lett a csodás gyermekkorának,szeretett nevelőanyja mellett.

A kislány boldogan futott hazafelé az iskolából, az útszélén szedett orgonacsokorral,hogy megköszöntse nevelőanyját anyáknapja alkalmából,mikor egy autó megállt mellette s egy nő berántotta maga mellé az ülésre.Hiába kiabált,sikítozott,nem vette észre senki. A nő nagy sebeséggel száguldott vele legalább száz kilométert,mikor letért egy erdei útra.Katika hiába könyörgött egész úton elrablójának,hogy engedje el,vigye vissza anyukájához,azt nyerte el vele,hogy a nő néha  jól képen vágta.

Katika magához szorítva az orgonát,remegve lépett be az erdészházba.A nő,amint beértek nagy erővel az ágyra lökte.

- Itt fogsz aludni s meg ne mukkanj,mert széttaposlak!

Katika újra meg újra könyörgőre fogta a dolgot.A nő azonban továbbra is kíméletlen volt vele,majd azt ordította:

- Az anyád vagyok,te vakarcs!A virágcsokor nekem jár,nem annak a tramplinak,megértetted...az anyád vagyok...az anyád...miattad ültem kemény nyolc évet a sitten...tartozol nekem...tartozol...minden átkozott percet meg fogsz fizetni...te...te...

A nő már tajtékzott a dühtől.Két kezével megfogta a kislány fejét és eszméletvesztésig a falhoz verte.

Katika hajnaltájban tért észhez,mivel a nő leöntötte egy kancsó vízzel.Kivezette a fürdőbe és lemosta.Kivételesen gyengéd volt hozzá:

- Jó lesz velem,majd meglátod - mondogatta - ha szót fogatsz igazi anyád leszek - veszek gyönyörű hálóingeket,gyönyörűen megfésülöm minden nap a hajad,kifestem az arcod,a szád...gyönyörű leszel...Minden férfinek,akit idehívok tetszeni fogsz...sok pénzt fogsz nekem keresni...ennyivel tartozol,remélem tudod...

A kislány persze nem fogta fel akkor még ,hogy mire készül az anyja,csak akkor mikor az első férfi vendég megérkezett.

- Fogadj szót a bácsinak,tedd amit mond - mondta a nő nyájasan.

A kislány nagyon megijedt a nagyhasú,köpcös embertől,próbált menekülni egyik sarokból a másikba,az azonban könyörtelenül magáévá tette.

Másnap három férfi jött egymás után.Katika hiába sikított segítségért,az erdő messze esett minden településtől,így nem hallotta senki a segélykiáltását.

Egy hét után rájött,hogy csak magára számíthat.Rájött,hogy innen más menekvés nincs csak a szökés.

Azon a bizonyos napon az egyik férfi igencsak alkoholos állapotban próbálta a kislányt leteperni,ami nem sikeredett,mert közben elszunyókált.

Katika lábújjhegyen indult a kijárat felé.Kizárta az ajtót.A kattanásra az anyja azonnal felfigyelt.Rögtön azonban nem indult megnézni a zaj okát,ezért a kislánynak volt annyi ideje,hogy kivülről bezárja az ajtót.A nő nem tudott kimenni,mivel minden ablakon rács volt.

Katika rohant, ahogy csak bírt.Nem törődött a fájdalommal,nem törődött semmivel,csak nevelőanyjára gondolt,aki azóta,mióta ő eltünt minden erőt megmozgatott,hogy előkerítse.

Az erdőből,mikor kiért síneket látott.Gondolta,ha mellette halad,akkor el fog érni egy vasútállomásra.Nagyon hosszú volt az út meggyötört,vérző testének,de végül sikerült.

Katika a rendőrségen nem mondta el az igazságot.Azt füllentette,hogy megszökött.Szégyelte,azt amit szülőanyjának kellett volna,aki azóta is vígan éli világát.

A nevelőanyját a szökés miatt kissé meghurcolták,de Katikának köszönhetően,aki görcsösen ragaszkodott hozzá,lezárták az ügyet.A későbbiek során nevelőanyja próbálta kiszedni belőle az igazságot,de nem sikerült.

Katika,20 év múlva nevelőanyja halálos ágya mellett döntött úgy,hogy mindent elmond,de mire belefogott volna már késő volt.

- Talán jobb is így. - gondolta.Olyan jó volt hozzám - nem érdemlte volna meg,hogy fájdalmat okozzak neki.

Utószó:

Anyává érni igazán csak az tud,aki nem csak világra hoz,hanem meg is mutatja azt, sok - sok szeretettel mindhalálig.

Pálné Lele Ilona

Oldal: Anyává érni
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat