Cigánykunyera

A napokban történt meg velem ez az eset,és igencsak felkorbácsolta az idegrendszerem.

A lányommal és másfél éves kisunokámmal Szegedre mentünk az egyik Tisza-parti játszótérre.Ádámka rettentően élvezte,fáradhatatlanul szaladgált ide-oda.Nem győztük a lábunkat kapkodni utána.Amikor megéhezett leültünk egy padra,elővettük a kekszet,az útközben vett kifliket és csemegéztünk.Ahogy ott ettünk odasomfordált egy ötven év körüli cigányasszony kisfiúval a karján.A pici nem lehetett több egy évesnél.Mi lehajtottuk a fejünk,hátha tovább megy - mert mindjárt gondoltuk,hogy kunyerálni akar.Nem is tévedtünk.

-Nagysága! - szólított meg - pedig igazán nem néztem ki nagyságos asszonynak a tíz éves farmeromban - na de mindegy. - Nagyon éhes a kis drágám - a menyem börtönben van, - rám van bízva a kis árva.A fiam látástól-vakulásig dolgozik külföldön - de mire az pénzt küld éhen döglik ez a szerencsétlen fialás.Nézzék meg,milyen vézna szegénynek a lába, - hasa is be van horpadva.

-Esetleg...ha elfogadja,maradt még két kifli...meg egy kis keksz...- mondtam gyorsan,és már nyújtottam is felé.

Az asszony visszalökte a kezem és azt mondta:

-Neki még nincsen foga,nem tud ilyet enni...pénz kellene...

-De,ha otthon tejben megáztatná,megtudná enni.- válaszoltam gyorsan.

-Jaj,nagysága...jaj,jaj - tejérzékeny szegény árva,nem ehet olyasfélét,meg is halna...tetszik tudni tápszert eszik - az meg írtózatos drága - nem bírjuk mi azt kifizetni állandóan...

-Tudja mit? Itt van a gyógyszertár a közelben...veszek egy dobozzal - annyit tudok segíteni...

-Majd megveszem én!-vágott közbe - ne fáradjon nagysága - ad 3000 ft-ot - aztán rendben is vagyunk.

-Én nem adok semennyi pénzt sem!-mondtam határozottan - ha nem tetszik az ajánlatom,hagyjon minket békén!

-Ilyet tetszik mondani...ilyet,szegény árva előtt?Ezt nem gondoltam volna!- emelte fel a hangját.Megtagadni egy szerencsétlen gyerektől az ennivalót!Süljön le a pofájukról a bőr!Szégyentelenek!

A cigányasszony úgy el kezdett átkozódni,hogy azt se tudtuk merre menjünk a lányommal.Akármerre indultunk el,jött utánunk ordítozva,már mindenki minket nézett.

-Nézzék meg ezeket!- mutatott ránk.Megkárosítottak 3000 ft-al.Elvették a gyerek elől!Most,mit adok neki enni?Jaj,jaj,jaj Istenem! Mi lesz velünk?

Hiába mondtam neki,hogy ne kiabáljon,mert rendőrt hívok,ő annál jobban pocskondiázott bennünket.Minden féle ganék voltunk már,mikor odajött egy cigány férfi is segíteni neki.Valószínű,hogy a külföldön dolgozó fia volt,mert azt mondta a pici babának:

-Gyere ide fiam...éhes vagy?Kivették ezek a szádból a falatot?Majd megmutatjuk mi,ki az a Lakatos Jóska!

Hát,megmutatni nem tudta,mert közben odaértek a rendőrök,akiket a lányom telefonon értesített.

Olyan csend lett hírtelen,mint a temetőben.Mi elmondtuk,mi történt,a cigányok tagadtak.

-Miiii? Nem is ismerjük ezeket!-mondta háborogva a cigányasszony.Mi csak erre jártunk...a gyerekkel sétáltunk - de már megyünk is - az anyja már biztosan várja...

Köpni,nyelni nem tudtunk,ennyi hazugság hallatán.

A két rendőr,mikor elmentek a cigányok csak annyit mondott:

-Máskor nem kell velük szóba állni - kerüljék ki őket - akkor nem lesz baj.

Ennyivel le is zárult az ügy.De azóta mindig eszembe jut,hogy lehet ilyen embertelenül viselkedni,hogy lehet felhasználni egy csecsemőt kunyerálásra?Én nem is tudom...nem is tudom,milyen fajba sorolnám az ilyen kétlábon járó valamiket - azt hiszem az egysejtűek közt se találnék számukra helyet.

Pálné Lele Ilona

Oldal: Cigánykunyera
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat