Magyar vagyok
Az iwiwen bekapcsolódtam a ,,minimálbért a politikusoknak" mozgalomba.De hát,miért is ne léptem volna közéjük,hisz magyar vagyok én is.Panaszkodunk,siránkozunk,minden fájdalmunk kiterítjük az üzenőfalra,hátha a kormány összekapja magát egy kicsit s tesz valamit a nép érdekében is,nem csak a saját zsebeit tömködi.
Hát hogy,tesz-e,vagy csak tesz a fejünkre egy nagyot,nem lehet tudni,de próbálkozunk.Egyre többen vagyunk.Az első két nap már 30 000 volt a létszám.
Azt mondják: Egy fecske nem csinál nyarat.
Ez is igaz.De 2-3 millió már igen.Ennyi ember már tudna csinálni ramazurit.Hát még ha győzelemre is vinné e nemes ügyet.
Na és akkor,mi lenne?
Se pénz,se posztó!
Szerintem,fogalma sincs senkinek arról,hogy ha győznénk,miként rázzuk gatyába az országot.Az ellopott milliók nagyrésze már külföldön van.Ha forradalmat csinálnánk a miniszterek még időben lelécelnének a pénzük után.Igaz,hátra hagynák palotáikat.De,mit kezdenénk vele?Kinek adnánk el?Egy szegény magyar nem tud érte annyit adni,hogy az árából csökkentsük az ország adósságát.A gazdag magyar,pedig ha befészkeli magát,a legtöbb esetben nem becsületes úton hozzájutott vagyonkájával,akkor kezdődik minden előlről.Kezdődne a koppasztásból eredő tollasodás újra.Ördögi körforgás.
Nekünk vissza kellene menni az őskorba,hogy újjászülessünk.Megtanulni újra,hogyan kell egyenlően megosztani az élet örömeit,nehézségeit.Mivel ez már lehetetlen,marad a zúgolódás,morgolódás.Hogy aztán ennek,mi lesz a vége?Fogalmam sincs.
Ez a versnek kinéző valami azonban kibuggyant belőlem:
Magyar vagyok
Magyar vagyok,az maradok,
én e hazát el nem hagyom!
Itt születtem,itt a tanyám,
itt nevelt fel édesanyám.
Nehéz a lét érzem én azt,
szorítom a nadrágszíjat!
Amim van azt mind elveszik,
hatalmasok zsebe telik.
Odaadom mindenemet,
de a hazát nem engedem!
Ez a haza a mindenünk,
nélküle már nem élhetünk.
De ha egyszer megharagszok,
bizonyisten odacsapok!
Elnyomóim nem kímélem,
Isten adjon erőt nékem!
Pálné Lele Ilona