Télbúcsúzó

Nagyon várom már a Tavaszt.Valahogy a telet nem szívlelem.Nem csak a magas számlák miatt,hanem utálok fázni.Piszok fagyos vagyok.Biztosan azért,mert a tűz jegyében születtem.Írtóra bírom a Napot.

Tudom,hogy a télnek is van szépsége,hivatása,ami miatt léteznie kell,még sem élvezem benne csak a Karácsonyt.

Nekem a legszebb a Tavasz és a Nyár választó.Ilyenkor már meleg van,de még mindig üde a táj.

A Tavasz az emberek és a természet számára egy feltámadás,újjászületés.Nagyon jó érzés.Szerintem még azoknak is,akiknek legtöbbször az élet csak fájdalmat terem.Talán még ők is meglátják ebben az évszakban a remény csillogását,azt a reményszálat,mely megmutatja a kivezető utat a lehetetlenségből.

Igaz,tavaszig még bőven van idő,de engem a gondolata máris megihletett.

Télbúcsúzó

Télnek múlása életet szül,

pacsírta hangja dalra csendül.

Napsugár játszik,vígan perdül,

lelkétől a táj díszbe zsendül.

Üde zöld ruhát kap,

harmattól ragyogót,

mezítelen fákra

rügyeket,pattogót.

Újjáéled minden,

minden mi szunnyadó,

ölükbe olvadva pihen le Hóanyó.

Pálné Lele Ilona

Oldal: Télbúcsúzó
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat