Amikor a szegénység már fáj
Ma délután bejött az üzletbe egy nénike és felsóhajtva azt mondta:
- Mi a fenének vagyok még a világon,mikor fáj az élet,fáj a szegénység...
Istenem!Hányan elmondják ezt naponta,hányan kérik a jó Isten segítségét egy jobb élet reményében.
A jobb élet azonban nem jön.Nem jön,mert e csontig lerágott országunkban a drága minisztereink változatlanul zsebre dolgoznak.Magukénak érzik a beszedett adót,minden pénzt,amit hazánk javára kellene fordítaniuk.Ezért dolgozunk!Tiszta hülyék vagyunk!
Vannak persze a nép közt is olyanok,akik Pisze Matyi módjára próbálnak jöbb életet teremteni maguknak,kik két fillérért még az édesanyjukat is eladnák.Ezek a jó hosszú nyelvűek,rövid eszűek.Néznek,de nem látnak a pénzen kívül semmit.Nem látják,hogy hazánkban a törvények rosszak,mert csak a gazdagok érdekeit szolgálják,a szegényekét leszarják.
Szerintem minket a sárga földig fognak döngölni,onnan pedig nagyon nehéz lesz a felállás.Addig kellene tenni valamit,míg jártányi erőnk van.
Igenám,de kifogja össze, e szinte már egymás ellen fordított népet?
Van-e köztünk olyan,aki minden saját érdeket félretéve csak a hazának,a népnek szentelné fel életét?
Embertársaim!Ha akadna is ilyen ember köztünk,a mai magyar nép sohasem állna ki mellette,a mai magyar nép arra neveltetett,hogy bebújjon a vackába,és befogja a száját.
Én,nem kívánom,hogy vér follyon e hazán,de azt se,hogy nagyjaink tetű módjára szívják ki a vérem.
Mit tegyünk hát?
Imádkozzunk továbbra is/ ezt egy újságban olvastam/
Egy meghallgatott imádság
Erőt kértem az Úrtól-
s Ő nehézségeket adott,melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam-
s problémákat adott,melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam-
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot-
és Isten veszélyeket adott,melyeket legyőztem.
Áhítottam,hogy szeretni tudjak-
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,akiken segítsek.
Kegyes jóindulata helyett
alkalmat kaptam a jóra.
Semmit sem kaptam,amit kértem-
és mindent megkaptam,amire szükségem volt.
Na,akkor imára fel! S amikor már piszokul megedződtünk, rakjunk rendet e talán még magyarnak mondható országban!
Utószó:
Hazánkban most gyáván élni annyi,mint eltemetni magunkat a ránk osztott nyomorúságba!
Pálné Lele Ilona