Élet,élet,betyár élet

 

Hát...mostanság elég betyár az élet sok-sok családban.Itt a tél a nyakunkon ,már előre reszketünk a számlák miatt...na,de majd kimelegszünk,ha megkapjuk.

Emlékszem - pedig még kicsi lány voltam a hatvanas években - vaskályhával tüzeltünk,és soha nem fáztunk.Jól megraktuk fával,szénnel...aztán hadd szóljon.Olyan jó volt köré ülni,mesét hallgatni,beszélgetni...- mindig a tetején félre toltuk a vaskarikát - a lángok árnyéka pedig játékosan körbe táncolta a menyezetet.Bizony Isten néha visszakívánkozom abba a kórba.

Hogy miért?

Akkor csak villanyszámlát,rádió - és tévé adót kellett fizetni - persze csak olyan minimális összeget,hogy észre se vettük.Most meg...ajjaj...- fene se győzi!

Persze mondhatják a jobb módúak: -Nem muszály gázzal fűteni! Az is igaz - akkor nem kellene reszketni a gázszámlától,csak a hidegtől.Mert ugyebár mással sokan nem is tudnak fűteni,mivel a hetvenes évek után rábeszélték az embereket a központifűtésre - hogy az,milyen olcsó lesz,kényelmes,minden helyiségbe meleg...stb...

Akinek esze volt,s nem bízott a gáz maradandó olcsó árában - az vegyestüzeléses kazánt vett - ami jó is volt egy ideig - míg a fa,és a szén árát fel nem vitték a csillagos égig.A betyár életbe...sajnos most itt tartunk...a csillagos égnél!Hiába próbálnánk bármelyik fűtési módot választani,mindnek az ára az eget szántja.

Térjünk vissza a vaskályhához?Hordjunk fát az erdőből?De melyikből?Szinte mindegyik magántulajdonban van!

Ha pedig megveszi az ember - árban ugyan ott van,mint a gáznál.Spórolni kell ezzel is azzal is.

De a fene enné meg - hiába bújok bele a gázzal fűtött radiátorba,nem adja úgy a meleget,mint a vaskályha.Pedig itt van a seggünk alatt a gáz,mégsem kapunk jó minőségűt.Lehet,hogy azzal is már okoskodnak - kiviszik külföldre,mi meg kapjuk a behozott szart.Igaz,már megszoktuk,nem is háborgok - valahogy majdcsak végig reszkessük a telet - elvégre csak 6 - 7 hónap az egész - mi az nekünk - legfeljebb majd pufajkába üldögélünk a tévé előtt esténként.

Befejezésként talán ennyit:

Egyszer záporrá nő...

 

Komolyra fordult az idő,

hűvös éj borult e tájra,

szemünk régen befedte már,

 sűrű ködnek szürke fátyla.

 

Sinylődik a Magyar Nemzet,

ural a nyomor zsákszámra,

fáj a jelen,fáj az élet,

gyászruhát öltött magára.

 

Magyar föld,mit még csepegtet,

a kövér zsebekbe csorog,

nem jut nekünk csak csupasz föld,

amit még a jó Isten adott.

 

Sírunk,majd lassan törődünk,

nyugszunk a száraz avaron,

de egyszer újjá éledünk,

s elmúlik minden fájdalom.

 

Egyszer záporrá nő a csepp,

majd lemos minden szégyent,

a jövő sírjából kitör,

igazságot hoz e népnek.

Pálné Lele Ilona

Oldal: Élet,élet,betyár élet
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat