Már megint esik
Szomorú hangulatot tud teremteni az ilyen borongós idő.Szinte a lelkünkbe marva zúgja:
-Ez jár nektek!Különben is kell a vetésre! - Így sincs,mit ennetek! - Az a kicsi,ami a könnyeimnek köszönve megterem így se elég mindenkinek.
Persze,a mindenki,az mi vagyunk,a NÉP.Nekünk csak az jut,ha jut,amit már megrágnak és ránk köpnek.Se veleje,se ereje.
De, ne panaszkodjunk,majd jóra fordul a sorsunk 2011-re,ha nem, akkor 2012-re,ha akkor se majd 2013-ra.Türelmesek vagyunk mi.Kivárjuk,mint a jó birka,akinek bármit elé vetnek,mindent megeszik.Vagy,mint a jó kutya,akinek azt mondják hallgass,akkor befogja a száját s nem ugat vissza.
De, azért hagy essen az eső,hamár nyáron nem tette!Nyáron,mikor sok ember izzadságba fulladva kívánta hűsítő hatását,bezzeg nem ríkódott.Átadta a terepet a Napnak,hagy égesse a paraszt hátát hólyagosra.
Csak úgy mellesleg megjegyezve:
A miniszterek háta biztos nem lett hólyagos a légkondis szobákban.
Na,jól van,nem kötekedek tovább,mert már az esőtől a Napig,mindenbe beledöftem szürke hangulatom bugyli kését.
Közben egy verset is megszültem,esőtől zaklatott elmémmel - hátha másnak is rossz kedve lesz tőle. /hú,de szemét vagyok!/
Már megint esik
Zaklat az ég állandó sírása,
mely könnyeit lelkemig növesztve,
komor szürkeséget vetve
pici örömöm kiássa.
Kiássa,elmossa pisla fényét,
mely erőtlenül földig ereszkedve,
szomorún magába temetve
nyeli, az ég zokogó kényét.
Pálné Lele Ilona