Rohanó idő
Biztosan már mindenki észrevette az idő múlásán,hogy ha boldogok vagyunk,milyen gyorsan elillan,de ha dúlunk-fúlunk,akkor az Istennek se akar eltelni.Persze az idő egyformán telik,csak mi érezzük másképp.
De,miért nincs fordítva?Miért nem telik el a rossz gyorsan,a jó meg nagyon,nagyon,nagyon lassan?Jó hülye kérdés,mi?Mi lenne a világgal,ha az ember mindig mosolyogna - nem civakodna senki - a minisztereink nem csinálnának cirkuszt a parlamentből - csókolgatva adnák át egymásnak a néptől beszedett sarcot,akik persze mosolyogva adnák át gatyájukat is?Piszok unalmas lenne az élet.
Isten,azonban biztosan nagyon örülne.Ugyanis a szeretet mindenek előtt!Elvégre a szeretetért,tudod hogy szeretetet kapsz cserébe?A nagyjainknak odaadjuk a gatyánkat,aztán ők is levetik az övékét és tojnak a fejünkre egy nagyot.Ebből ered aztán a gatyaveszedelem.
Na,akkor mi lenne a legjobb?
Szerintem az,ha mindenkinek egyformán jutna ki a jóból és a rosszból,Vagyis néha mink is tojhatnánk egyet,mert ebben a székszorulásos világban az ember csak felhergeli magát és ha egyszer elkezd tojni...ajjaj...abból minden ered majd,csak szeretet nem.Ezért valami megoldást már találni kellene,mert nekem már nagyon tojhatnékom van!
Visszatérve az időre...jól eltelt...
Rohanó idő
Repül velem az idő
szárnya soha sem pihen,
mosolyon,könnyeken át
tarajos,zúgó vizen.
Miért futsz múló idő?
A mosolynál megállhatsz!
Ott ágyat vetek neked
s örökre meghálhatsz!
Jaj,de te mindig rohansz,
örömből, ürömbe szállsz,
felhők karcolják szárnyad,
te akkor se,akkor se vársz!
Pálné Lele Ilona