Gürcölni ,vagy csak élni?
Általában minden temetésen,ahol résztveszek felteszem magamnak ezt a kérdést.
Gürcölni, vagy csak élni? Van -e értelme a mindennapos robotnak,ha egyszer mindent elvesztünk?
Sokszor arra a megállapításra jutok,hogy nincs-de aztán meggyőzöm magam arról,hogy az ilyen megállapítással nem lehet jövőt építeni.Vagyis,ha gürcölünk annak gyümölcsét majd gyermekeink élvezik,ők veszik hasznát halálunk után.De nekik szintén gürcölni kell,nincs megállás,hisz nekik is fel kell építeni valami hasznosat,maradandót a jövő nemzedékének.Ez így megy a végtelenségig.
A szülők elvesztése nagy fájdalom,de mivel minden élőnek léte egyszer végetér,muszály beletörődni.Az élet nem áll meg.Tovább élünk,dolgozunk gyermekeinkért,hazánkért,hogy egyre jobb legyen.De,vajon jobb lesz-e?
Van akiknek biztosan jobb,van akiknek nem.Van akiknek kevesebb terhet kell cipelni,mégis jól élnek,van akik a sárba döngölődnek a sok munkától,-és mi az eredménye? Nélkülözés.
Nem teremtődtünk egyenlőnek.Vannak okos emberek,kevésbé okosak és buták.
A mondás azt mondja: ,, Ésszel élj"
Okoskodj,tervezz,hogy előrébb juss! Ez idáig rendben is volna - csakhogy a kevésbé okos lassabban halad,vagy egyáltalán nem is halad,egyhelyben topog.
Miért?
Azért,mert - egyszerűen mondva: kevesebb a sütnivalója.
Azért,mert az okosok nem segítik,hanem eltapossák.Pedig igazából úgy lenne emberséges,hogy az észben erős felemelje a gyengébbet.
Általában az észben erős emberek egyrésze önző,mindig spekulál,hogy hogyan szakítson nagyobb darab jólétet magának,mindenáron.Vagyis azt vallja:
Okoskodj,tervezz,taposs!Pedig mennyivel szebben hangzana így:
Okoskodj,tervezz,segíts!
Ez azonban nem jellemző a földi világra-mi emberek ezt már rég jól elszúrtuk.Amig élünk küzdünk a magunk javáért,ki szívvel,ki szívtelenül ,de mindig felfelé kapaszkodva,vigyázva arra ránk ne lépjenek.Közben észre se vesszük,hogy mit veszítünk.Mit veszítünk az úton,mi sokunknak göröngyös,sokaknak sima - míg a végére ér.
Jane Goodall szerint: az állatok még magukba hordozzák azokat az értékeket,amit mi emberek már elveszítettünk,azért vágyunk a társaságukra,érzelmeikre,életörömükre.
Ez így igaz!Sok ember vágyik a társaságukra.Vannak azonban,akikben az ilyen vágyak már meg sem születnek - sajnos.
Akkor most:Gürcöljünk,vagy csak éljünk?
Mivel gürcölés nélkül a mi világunkban a mi fajtánk nem él meg...hát hadd szóljon,de,hogy sokunknak boldogságot nem ad ,az ezer százalék.
Pálné Lele Ilona