Közöny
Nem most történt,de kikívánkozott belőlem.
Hideg szél fújt.A járda csúszós volt a kissé megolvadt havas latyaktól.A lányommal összekapaszkodva siettünk a buszmegállóba,ugyanis rettentően csúszott a csizmánk talpa.A megállóban jó ideig álltunk,mire a busz megérkezett.Az ajtóban tolongás,lökdösődés - mindenki nagyon fázott - mielőbb fel szeretett volna jutni a buszra.A lányommal - gondoltuk - nem durakodunk - ülőhely úgy sem lesz - feljutni meg majd csak feljutunk.
Egy idős néni,aki késve érkezett - látta,hogy a busz mindjárt megtelik,és elindul - gyorsan kapkodni kezdte a lábait.Vesztére.A latyakos hó nem kímélte - hanyattesett.Akkorát zöttyent szegény,hogy akik ott álltak a közelében - mindenkit lecsapott.Még ez lett volna a kisebb baj,de szerencsétlen nénike fel se tudott állni.A lányommal gyorsan odaugrottunk,ami avval járt,hogy én is fenékre estem.A lányom azt se tudta melyikünkhöz kapjon.Nekem nem lett bajom,de a néni nagyon megütötte a lábát,úgy néztük,hogy eltört.
Amíg mi viaskodtunk a latyakban a nénivel a busz kereketoldott.Nem volt senki az utasok közül,aki odajött volna segíteni,vagy netán szólni a buszvezetőnek ,hogy legyen kedves várni.Habár már abban is kételkedem,hogy nem látta az esetet.Legalább annyiban segíthetett volna,hogy mentőt hív,mivel akkor még nem volt mobil a zsebünkben,mint mostanság.Még jó,hogy volt a közelben egy telefonfülke.
Hagyne mondjam a mentő félóra múlva ért a helyszínre,pedig kocsival öt percre sincs a mentőállomás.Igaz a telefonba kissé berágott az illető,akinek közöltem a fejleményeket - mert azt kérdezte:- honnan vesz olyat,hogy eltört a néni lába,mikor nem is orvos?Nem kell nagyzolni!A mentőknek van most éppen elég sűrgős esete,ahová ki kell menni!
-Ez is sűrgős eset - mondtam én is háborogva - a néni fel fog fázni,mert nem bírjuk felemelni - de ha sikerülne is - még egy épkézláb pad sincs itt,hogy ráültessük,mert valaki lelopta a tetejét.
-Tegyenek alá kabátot,vagy valamit - adta az utasítást.Majd megyünk.
Tegyünk alá kabátot - de milyen kabátot - mi is majd megfagyunk.Vagy azt gondolják a mentőállomáson,hogy az utcán mindenfelé kabátok heverésznek?Vagy,mi a jó Isten!
A lányom végül bement a legközelebb eső üzletbe,ahol kartonpapírt kapott - amit aztán alátudtunk csúsztatni.A mentő mire kiért a boltvezető is kijött egy székkel,hogy ültessük rá a nénit.Ő is segített,de sikertelenül.A néni úgy jajgatott,hogy jobbnak láttuk a földön hagyni.
Ennyi a történet.Hogy a néninek el volt-e törve a lába nem tudtuk meg - azt azonban igen,hogy elég sok közönyös ember él e földön,akik csak saját magukkal törődnek - vagyis, szarnak a másikra.
Pálné Lele Ilona