Tanulságos történetek
Az ifjú hitvédő
Fritz a vendégfiú csak nevetett,amikor vendéglátója,a kis Jenő,a szeme láttára mondta el esti imáját.
-Fritz,te gúnyolódsz azon,hogy Megváltónkhoz imádkozunk?-kérdezte meglepetten.
Amaz fölényesen válaszolt:
-Csak nem fogok ahhoz a fölfeszített zsidóhoz imádkozni?
Jenő nyugodtan felelt neki:
-Figyelj csak ide!Majdnem ugyanezekkel a szavakkal tiltakozott Kölnben egy férfi az ellen,hogy a klinikán,ahová várandós hitvesét beszállította,keresztet látott a falon.Gorombán meghagyta a nővérnek,hogy amikor visszajön,ne legyen ott az a ,,megfeszített zsidó"!
Amikor harmadnap visszatért,éktelen dühbe gurult,amiért a feszület még mindig a falon volt.A nővér hívta az orvost,az pedig így szólt a magából kikelt férfihoz:
-Uram,legyen nyugodt,az ön fia sohasem fogja látni azt a megfeszített zsidót,mert...vakon született!
A férfi hátratántorodott,és elájult.
-Fritz,vigyázz,mert Isten nem ver bottal!
-És,honnan tudod,hogy ez igaz?
-Olvasd el ezt a levelet!Onnan érkezett.
A vendégfiú elhallgatott.Ettől kezdve sohasem gúnyolódott magyar barátja jó példáján,sőt nemsokára el is gondolkodott rajta.
@
Vajon segít-e a technika?
Az előadás résztvevői figyelmesen hallgatják a papot.
-Krisztus a világ világossága-hírdeti a szónok.Hirtelen fölkel egy férfi,és az előadó szavába vág:
-Mindez csak üres szóbeszéd!A villany világít az utakon,nem Krisztus.
A hallgatóság döbbenten néz a papra,az pedig nyugodtan szól oda a hitetlennek:
-Igen?...Nos,akkor majd,amikor haldoklik,gyújtson fel minél több lámpát.
Szavait derültség és taps kíséri.A gúnyolódó nem szól többet
@
Életet életért
Alfonz nyolc,Dezső tízéves volt.Sokat nélkülöztek,édesanyjukkal együtt,apjuk izsákossága miatt.Egyszer aztán Dezső odaállt a mámorát éppen kialudt apja elé:
-Apám,kérlek,válaszolj nekem: mi több számodra,én vagy az alkohol?
Az apa döbbenten nézett a gyerekre:
-Persze,hogy te,de mit akarsz ezzel mondani?
-Azt,hogy ha nem hagyod abba az ivást,megölsz mindnyájunkat!Hát nem látod,hogy mennyit sír szegény anyánk?Azt sem veszed észre,hogy mennyit nélkülözünk mindnyájan?
Apja nem válaszolt.Elbotorkált otthonról.A havas,csúszós úton tétován lépdelt.
A fűtetlen lakásban megfáztak a gyerekek.Alfonz ágynak esett.Dezső pedig már haldoklott.Anyjuk zokogva állt mellettük és kezét tördelte:
-Ó,Istenem!Honnan vegyünk pénzt tüzelőre és orvosságra?Jaj,jóságos Jézusom!...Apátok most is...zsebkendőjébe szorította arcát.A fiúk elfordultak.Dezső már csak suttogni tudott:
-Jézusom,elfogadom kezedből a halált,apám megmentéséért.
Anyja félájultan rogyott melléje.
Amikor apjuk hazaért,Dezső már mereven feküdt.Halott gyermeke láttán szörnyű önvád marcangolta lelkét.Még a könnyei is hullottak,amikor bekopogott a rendház ajtaján.
-Atyám...igen, bevallom: előbbrevaló volt számomra az ital,mint a gyermekem!Ó,Istenem!De,legalább a másik megmaradna,ha már Dezső fiam érettem ajánlotta fel az életét!
A pap megrendülten imádkozott a holt és az élő gyermekért,szüleikért is.
Az arrajárok naponta láthattak egy megtört férfit,amint lehajtott fejjel bandukolt a temetőbe.Fia halála óta egy korty ital se ment le a torkán,és imádkozni is megtanult.
Fel-fel nézett az égre,és azt suttogta:
-Ott jártad ki számomra,fiam,drága halott fiam,a megtérésemet...és azt is,hogy öcséd megmaradt nekünk.Áldott,jó fiam!...-zokogta.
Polónyi Ferenc SJ nyomán