Boldoggá tenni másokat
Két súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.Egyikük mindennap délután felült az ágyában egy órácskára,hogy ezzel megmozgassa a testét.Az ágya a kórterem egyetlen ablakához volt közel.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában,és a plafont bámulta.Beszélgettek a családról,feleségről,gyerekekről,katonakorukról,a nyaralásaikról,ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember,aki az ablaknál feküdt,minden délután - amikor felült - azzal töltötte az időt,hogy elkezdte közvetíteni a másiknak,hogy mit lát az ablakon át a kinti világból.
A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben.Már alig várta azokat,s ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes tavacskával díszített parkra nézett.Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon,és gyerekek játszottak rajta távirányítós játékhajóikkal.Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig,egymásba feledkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot,a másik - a folyton fekvő - behunyta a szemét,és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy - a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket,maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
Teltek a napok és a hetek.Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti beteget holtan találta az ágyában,mert éjjel csendben elaludt örökre.Elszomorodva hívta a személyzetet,hogy vigyék ki az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá,a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte,hogy a másik ágyában fekhessen tovább.
A nővér szívesen segített neki.Kényelembe helyezte őt az ágyon,majd magára hagyta.
Ő pedig lassan,fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult,és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra nézett.
Megkérdezte a nővért,mi történhetett az eltávozott szobatársával,hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta,hogy az az ember vak volt,nem láthatta a falat sem.
-Valószínűleg csak bátorítani akarta önt!-mondta a férfinak.
Tanulság: Az igazi boldogság - boldogabbá tenni másokat,nem törődve saját helyzetünkkel.Bajainkat megosztva csökkenthetjük azokat,de ha derünket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad,számold össze azokat a dolgokat az életedben,amelyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
Minden nap ajándék az élettől.Így becsüld meg napjaidat,melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges.