A bosszúálló matróna

Azt mondják,hogy ideges ember nincs csak bolond.Ki találhatta ki,franc se tudja,de engem elgondolkodtatott eme mondás fogalma.

Mindenkinek van vérmérséklete.Kinek nyugodtabb,kinek hevesebb.Bizonyára sok mindentől függ ez az állapot.Az azonban minden bizonnyal igaz,hogy akármilyen magas is valakinek a vérnyomása,ha tud rajta uralkodni,s nem vetkőzik ki emberi mivoltából,akkor nem nevezhető bolondnak.

Persze,dühkitörései mindenkinek vannak néha,mert előbb-utóbb ebben a rohanó életben telítődünk,s ezt valamilyen formában le kell vezetnünk.Csak éppen, nem mindegy,hogy hogyan.

Ez a levezetés akkor a legrosszabb,ha embertársainkon csapódik le.Tehát ezt a módot a nyugszik - fekszik eléréséhez ne válasszuk,inkább váltsuk fel valamilyen fizikai munkára,ami nagyon jó indulat levezető.

Most,ki szeretnék írni magamból egy esetet,ami tíz évvel ezelőtt történt meg velem:

Munkára jelentkeztem az egyik jól menő vállalathoz újság hírdetés alapján.

A fogadóbizottság két személyből állt.Az első percekben mindkét illető nagyon barátságos volt.Felvették az adataimat,majd elmondták,hol,merre lesz a munkahelyem.Azaz mondták volna,de nem értettek szót egymással.Az egyik hölgy, a fiatalabbik azt mondta felém fordulva:

- Itt,a lakóhelyéhez közel eső helyre fog menni dolgozni...

A másik,az idősebbik közbe vág:

- Nem,nem oda!A másik helyen nagyobb szükség van a munkaerőre,igaz negyven kilóméterrel többet kell utaznia,de ha dolgozni szeretne,akkor majd megoldja.

Miután nem jutottak dűlőre,nekem tették fel a kérdést:

- Hol szeretne dolgozni?

- Hát...ha lehet választani...akkor inkább a lakóhelyemhez közelebb eső üzletben szeretnék... - mondtam bátortalanul.

- Nagyon helyes! - mondta az emberségesebbnek tűnő fiatal hölgy.

A vén matróna, erre sértődötten kivonult az irodából.Gondoltam magamban: - pukkadj meg,nem fogom magam miattad idegesíteni,úgy se találkozunk többet.

Hát... tévedtem.A matróna belső ellenőr volt.Az üzletben,ahol dolgoztam,szinte minden héten megjelent.Akárhányszor elment mellettem,valamilyen formában belémkötött.Semmi sem volt jó,amit csináltam.

Ahogy telt az idő,ezt a főnököm is észrevette.Szóvá is tette a matrónának,aki nem ismert el semmit.

Eltelt egy év.A piszkálódások persze nem szakadtak meg.

Az üzletben minden év végén leltárt tartottak.A kötekődös vén hölgy akkor is ott volt.Sőt,ő adta ki a dolgozóknak a munkát.Engem azonban nem vett számításba,levegőnek nézett.Ezt a főnököm is rögtön észrevette,s azt mondta neki:

- Vele,meg vagyok elégedve - mutatott rám - szeretném,ha részt venne a leltározásban!

- Én,nem szeretném!- válaszolt a vénség erélyesen, és míg itt vagyok,nem is fog.

- Akkor,mit csináljak,megmondaná? - kérdeztem kissé ingerülten / na jó,nem kissé,nagyon,legszívesebben bemostam volna neki egyet./Szerencse,nem került rá sor.

- Azt csinál,amit akar - mondta közömbösen.

Gondoltam ,nem tétlenkedem,hanem takarítgatok,míg a többi végez a leltározással.Éppen a csempét mostam le,mikor nyílt az ajtó.A matróna lépett be.Szemei vérben forogtak.

- Na látja,ez a magának való munka...takarítani a mocskot...

Én,ekkor beledobtam a vödörbe a mosóruhát,amit persze legszívesebben hozzá vágtam volna,majd közöltem vele:

- Szerintem a pszichiátria nem itt van,hanem Szegeden a kettes kórház zárt osztályán - keresse fel minél előbb - nagy szüksége van rá!

Az idegsokkos matróna erre fulladozni kezdett,majd bevágta maga mögött az ajtót.Itt, vége is lett a piszkálódásnak.A nevemet azonban nem lehetett soha kiejteni előtte,mert velem együtt gyűlölte,éppúgy mint Döbrögi a libatollat.

Pár hónap múlva,nem tudni miért,de elküldték a vállalattól.

- Na végre - gondoltam - megszabadultam tőle.

Azonban,mit ad Isten a lányom szembekerült vele.Személykocsi vezetésből ment vizsgázni,mikor a matróna megjelent,mint vizsgáztató.Amint a lányom adatait végig böngészte, bevörösödött fejjel közölte vele:

- Ma,nem vizsgázhat,a körülmények nem megfelelőek.Kérjen új időpontot!

A lányom és az oktatója értetlenül nézett,de jobbnak látták ráhagyni a dolgot.

Még kétszer próbálkozott a lányom nála vizsgázni,persze sikertelenül - valami hibát mindig talált.Az oktató végül azt mondta:

- Ehhez a hülye idegbeteghez többet nem jövünk.

A lányom otthon, csak véletlenül ejtette ki a nevét,s akkor jöttem rá,hogy kiről is van szó.

Na...itt kezdődik szerintem az idegbetegség.Ez a matróna sajnos nem tudta megemészteni,hogy fiatalabb kolléganője emberségesebb módon tudott velem viselkedni,s hozzá ,idős kora ellenére se tud soha felnőni.Bizonyisten, szinte sajnálom.Ennyi gyűlölettel,bosszúval együtt élni nagyon nehéz lehet.

Pálné Lele Ilona

Oldal: A bosszúálló matróna
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat