Az élet útján
Sok millió sors barangol az élet útján,hogy melyik fogan meg szívünkben,lelkünkben az nagy mértékben függ őnmagunktól.Függ a képességeinktől,rátermettségünktől,érzelmi világunktól,és még nagyon sok tényezőtől.
Ha valaki megszületik s majdan kikerül a szeretett szülői kezekből igen csak végig kell gondolnia sorsa további lépéseit.
A mai világban,ha valaki hagyja magát sodorni az árral,rábízva magát a sorsra,könnyen lehet,hogy eltapossák.Ilyen esetben van aki újra fel tud állni,van azonban olyan,aki csak segítséggel.
Azt mondják,aki túl sokat van lent,azt az élet erőssé,edzetté teszi,mert tanul saját hibájából.
De,mi van olyankor,ha önhibáján kívül reked meg a béka fenekén?Ha,embertársa lökte a mélybe?Mit tesz akkor,ha kievickél,mit tesz a rosszakaróval?Hát,biztosan nem csókolja körbe.Pedig itt a baj.A rosszakaróval igenis,hogy tegyünk jót,de olyat,hogy egy életre tanulja meg, szégyen pírral az arcán,hogy miként kell ember módjára viselkedni.
Persze,sokan vannak köztünk olyanok is,akik nem ismerik a szégyent,vagyis nem tudunk az ábrázatukra pírt festeni.Őket majd nem mi,nem is a jó Isten,hanem saját bűnük fogja megbüntetni.De, ha az se,akkor ők nem is tartoznak az emberek soraiba,sőt egyetlen élőlényhez se,csak a nagy semmihez.
Pálné Lele Ilona