Versek a természetről

 

Évszakok

 

Üde zöld ruháján

harmatcsepp az ékkő,

hóvirágtól dús haján

pacsirta dalra lejt ő.

Napsugártól megfogan,

rügyeket fakaszt,

nyárelőre vajúdva,

új életet ad.

 

 

Kikeletnek gyermekeit

tüzes lányka érleli,

bohókás tarkaságban

piros hajnal ébreszti.

Alélt testük bárányfelhő

szivárvánnyal öntözi,

édes álmuk simogató,

tücsök zene öleli.

 

 

Késői élteket érlelő

megfáradt anyó,

rozsda színű kabátjára

hullik,mi múlandó.

Vörösben izzó hajára

ködöt szitál a szél,

csípős hideg leheletét

küldi már a tél.

 

 

Megpihenni vágyó

ásító természet,

fagyos zimankó

lesz majd a fekhelyed.

Rád,hófehér takarót

hintenek az égiek,

fekete sereg dalára

hajthatod le fejed. 

 

Pálné lele Ilona

Algyő

 

 

 

Szélúrfi

Szintelen ruhában

suhogva szálldos,

bejár eget-földet,

egy egész világot.

Áttetsző testén

átragyog a fény,

lehelete,mint

a kaméleoné.

Ha szeret lágyan simogat,

finom öleléssel

álomba ringathat.

Libbenve táncol,ha nevet,

virágos csókot ad

s boldog perceket.

Ha haragra gerjed dühöngve tombol,

vad öleléssel tájakat rombol.

Elsöpör ő mindent,

mi útjába ér,

lágy ölelést,táncos nevetést.

Pálné Lele Ilona

Algyő

 

 

 

 

Almasors

 

Mosolyogva csimpaszkodnak

anyjuk gyenge karjain,

arcukra a napsugár

pajkos táncot kacsint.

Pirosló testük megtelik

édes nedűvel,

anyjuk ölelése őket,

sóhajtva küldi el.

Tündöklő nagyjait

mohó kezek kapkodják,

kopott társaikat

tapossák,ott hagyják.

Anyjuk lábainál

lesz számukra nyughely,

erjedő testüket

neki ajánlják fel.

Tavasz ébredéskor

már testében bújkálnak,

örök körforgása

ez is a világnak.

Pálné Lele Ilona

Algyő

 

 

Földanya sóhaja

 

Februári napsugár

kibontja szirmait,

reménykedő Földanya

sóhajtva föltekint.

Átfagyott teste

melegre éhes,

tépázott kabátja

cserére ért meg.

Aludj még Földanya,

szól a Nap hozzá,

gyenge még sugaram,

hogy vágyakozzál!

Februári télutó

jeges szelet hoz még,

szakadt kabátodra

zuzmarásos csipkét!

Nem kell nekem csipke!

-sóhajtott Földanya,

kikelet kell mostmár

s aranyló sugarad!

 

Pálné Lele Ilona

Algyő

 

 

Földanya,Éganya

 

Szomorú az égbolt,

ruháján szennyes szürkeség,

sírva mossa róla

földünk füstös leheletét.

Közben nagyot ordít,

tüzes nyilat szór le,

kék ruhája minden foltját

így bosszulja ő meg.

Kék üdítő fénye

már ha tisztán ragyog,

Földanya,Éganya

barátként mosolyog.

Jól tudják mindketten,

ez emberek műve,

ők okoznak szennyet

földre és égre.

 

Pálné Lele Ilona

Algyő 2005

 

Barackfa virág

 

Ringva illatozik

rózsaszín ruhában,

méhére csókot hint

a zümmögő dalárda.

Mézes hetek után

dalaik csendesebb,

dalárda tova száll

érintetlen szüzekre.

Méhe gyermekeit

harmatcsepp fürdeti,

ég könnye itatja,

napsugár érleli.

Kikeletkor ismét

szirmait kinyitja,

dalárda seregét

csábíton fogadja.

 

Pálné Lele Ilona

Algyő 2005

 

 

 

Pacsirták

 

Levelek hulldogálnak,

ringatózva peregnek,

levetkőzött faágakon

dér könnyei remegnek.

 

Hervadásnak rőt fátyla

a haló tájra borul,

búcsúzkodó pacsirtahad

a nagy útjára indul.

 

Jégruháját amint a táj

leváltsa majd zöldre,

zengő dallal ébresztgetik

a szunnyadozó földet.

 

Pálné Lele Ilona

Algyő 2009

 

 

 

 

 

Lusta kutyám,Bogár

 

Mikor a kakasunk

kiereszti torkát,

hangjára a Nap is

kibontja a szirmát.

Elpirul a hajnal

felébred aki él,

Bogár kutyám bezzeg

ekkor is henyél.

Este rátelepszik

a lustaság fátyla,

másnapig nem kelti,

akárki is várja.

De ha harang kondul

őkelme gyomrában,

nagy szemeket mereszt

az ebédes tálra.

Hírtelen felugrik,

jó nagyokat vakkant,

gyorsan megkerüli

a virágos udvart.

Dolga végeztével

megeszi adagját,

lustán nyújtózik el

a barackfa árnyán.

Idegenek jönnek

csak félszemmel sandít,

majd lehunyja azt is,

és másnapig szundít.

Kétszer hullt le levél,

mióta született,

másik ilyen lustát

Isten sem teremtett.

De azért szeretem

egyetlen kiskutyám,

Isten látja lelkem,

senkinek nem adnám.

 

Pálné Lele Ilona

Algyő 2002

Hideg szél

 

 Amikor a fecskék

messze-messze szállnak,

hideg szél tapossa

a tarka-barka tájat.

 

Új ruhát ad reá,

vörös színű álmot,

kergetöző leveleket,

halkan síró fákról.

 

Madárdalt elaltat,

tücsköknek zenéjét,

a Nap tüzét eloltja

s szelídíti fényét.

 

Hűvös éjt kavargat

az ásító tájra,

kikeletig ő lesz majd

a természet királya.

 

Pálné Lele Ilona

Algyő

 

 

 

Oldal: természet,versek
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat