Edzettek vagyunk az életre,mint az igásló

Sokunk nagy keservesen kinyögte nyár végére a téli számlákat,/ ha kinyögte/ most kezdhetjük elölről.Az ember már olyanná válik,mint az igásló.Dehát bírjuk,hozzá vagyunk már edződve az élet nehézségeihez.

Az egyik újságban olvastam,egy huszonéves leányzó írta:

Tanuljunk meg spórolni!Megtakarított pénzünket, / mert szerinte van / ne herdáljuk el olyanra,ami nem létfontosságú!Persze meg még mellette sok-sok jó tanács,hogy miként húzhatjuk szorosabbra a nadrágszíjat.

Kérdezem én:

Egy huszonéves fiatal,ki még azt se tudja,mi fán terem az élet,kit még szülei etetnek,ruháznak,iskoláztatnak,miként írhat ilyeneket?Milyen alapon oktat ki embereket olyanról,amiről még halvány fogalma sem lehet?

Például:

A fáról lehulló almát ,ne dobjuk ki!Etessük meg állatainkkal!

Először is:

A mai szűkös világban,ahol sok ember éhezik,az almát bizonyára saját maga eszi meg,még mielőtt lehullik,s nem  az állatoknak adja. A legtöbb  állat különben is az állatvédők jóvoltából jobban él már,mint az ember.A hulladékot meg sem eszik.

Mostanság látott már valaki egerésző macskát?Ugye,nem?

Nekem is van egy kutyám,szeretem is nagyon.Konzervet eszik legtöbbször,de ha nincs,zsíroskenyeret kap.Igaz először csodálkozó szemekkel nézi,többször körbe szaglássza,de végül ráhajtja a hasa.Úgy vagyok vele,spóroljon ő is!

Szerintem sokan megtanultuk már,hogyan kell lemondani.Lemondani arról a kevés jóról,ami hozzátartozott a mindennapi életünkhöz.De a jó életbe!Milyen szorosra húzzuk?Szuszogni,csak kell,vagy,mi a fene?

A spórolásról úgyvélem inkább minisztereinket kellene kioktatni.Nekik bizonyára a bőre szabott nadrágszíjból van még mit összehúzni.

Egyébként szép,őszies idő van.Esik az eső szokás szerint.Ilyenkor szar a kedve az embernek,legalábbis nekem.Kínomban írtam gyorsan egy verset,mielőtt még megyek dolgozni.Természetesen az őszről szól.Varjakról,meg miegymásról.Igaz még nem értek ide,de én már hallom a károgásuk.

Varjú sereg...

Varjú sereg lepte el a tájat,

hideg szelek verdesik a fákat,

megtépázzák ékes koronájuk,

levelüknek ez lesz a haláluk.

Múló nyárnak ez lesz szemfedője,

tarka virág avar temetője,

lépteinknek zörgő muzsikája,

alvó földnek arany nyoszolyája.

Szivárványos vidámságnak vége,

csendes esték nyugalma jön télre,

álmodhatunk nyíló hóvirágról,

kikeletnek derűs mosolyáról.

Álmodozzunk,az legalább nem kerül semmibe!

Pálné Lele Ilona

Oldal: Edzettek vagyunk az életre,mint az igásló
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat