Rossz után általában jó következik
Bizonyára mindenki volt már úgy,hogy betyár rosszul indult a napja.Nekem a ma reggel katasztrófális volt.
Félnégykor csörgött az óra.Rohadt álmos voltam,de mindegy fene, kelni kellett.Az üzletnek félötkor nyitva kell lenni.Kinn villámlás,csattogás.Miért is ne?Olyankor kell esnie,mikor munkába indulok,hadd ázzak ripityára.Idegességemben rögtön bevertem a fejem a kinyitott szekrény ajtajába.Szép kis dudor nőtt a homlokomon,amit szerencsére a hajam eltakart.Dehát meg is érdemlem,miért nem készítettem ki a ruhám még előtte este,ahogy szoktam.Istenem,elmaradt,de akkor már dudor jár érte?Meg mellé a többi.Ugyanis a kabala nyakláncom,amit minden reggel a nyakamba teszek összegubancolódott.Akármit csináltam vele csomós lett.A kezem már reszketett a dühtől,ezért úgy döntöttem ráhagyom,mert a végén elszakad.Ugyanis elég vékonyka aranylánc.
Felöltözködtem,majd azzal a tudattal,hogy nem lesz szerencsém a lánc miatt,megindultam lefelé az emeletről.A lépcső az esővíztől igen csúszós lett.Igyekeztem nem elesni,de nem jött össze.Az utolsó előtti lépcsőfokon megcsúsztam és jó deréktájon vágattam magam a lépcső élével.Nagy káromkodások közepette,ami nem szokásom,feltápászkodtam,és megindultam vissza átöltözni.Rohadt egy érzés volt,de nem adtam fel,a boltnak félötkor nyitva kell lenni.
Végre! Eljutottam a kerékpáromig mostmár minden baj nélkül.Tolom kifelé,de érzem,hogy valami nincs rendben.Tök lapos a hátsó gumi.A rohadt életbe!
Már igencsak sírhatnékom volt.Miért ver az Isten? - morogtam magamban.
Visszatoltam,megnéztem.Nem jól állt a szelepgumi.Gyorsan felpumpáltam,majd iszkiri...
Az úton persze az arcomba kaptam az égiáldást,de ezen már nem is csodálkoztam.Tűrtem,mint a jó bírka...egyébként se tudtam volna mást tenni.
Az üzlet előtt már várt két alkoholmadár az órájukra mutogatva.Úristen! - gondoltam. Ezeknek még magyarázkodni se tudok,mert fel se fogják a történteket.Ezeket nem érdekli más,csakhogy megvegyék a folyékony reggelijüket, aztán hadd szóljon...szarnak ezek rám egy nagyot.
Az egyik gúnyosan meg is jegyezte:
- Nem kelünk fel időben?Mi meg itt ázzunk szarrá?
Erre,mit tudtam volna felelni? Talán azt,hogy ilyenkor a normálissai munkába indulnak és nem a májukat növesztik? Nem,sajna ilyet nem lehet mondani,inkább összeszorítottam a számat és átadtam a számukra nélkülözhetetlen tápanyagot,amit gondolom egy házzal arrébb már le is engedtek a kitikkadt torkukon.
Ezek után próbáltam lenyugtatni magam,ami többé-kevésbé sikerült is.
A munkából,mikor hazaértem,mi várt rám? Nem kell a jövő hónapban villanyszámlát fizetnem,mert többlet fizetésem van.Ilyen még soha nem fordult elő.Micsoda boldogság!De,tényleg,a magyar ember legfőbb boldogsága a mai világban,ha ilyen számlát kap!Csak mondja valaki,hogy a rossz után nem a jó következik!!!...De azért a jó előtti rosszak igazán elmaradhatnának!Vagy nagyon nagyra vágyó vagyok?
Most,hogy így kibeszéltem a napot,az ikertesókámnak szeretnék üzenni:
Remélem Te megúsztad dudor nélkül?Vagy inkább dudort akarsz és üres csekket?Elvégre valamit valamiért!
Pálné Lele Ilona