Elmúltak az évek

 

Őszbe fordult hajam,

elmúltak az évek,

vége lett a nyárnak,

minden kedvtelésnek.

 

Avarszőnyeg lepi

nyárnak tarkaságát,

rozsda marja testem

éltető motorját.

 

Ősz felé a Nap is

andalogva járkál,

egy-két virág virít

a mezőknek hátán.

 

De a lelkem friss még,

nyár felé tekinget,

még virágot remél

kiszáradt éltemnek.

 

Pálné Lele Ilona

 

Miért jöttem a Földre...

 

Mért jöttem a Földre drága Istenem,

ahová lépek mindenütt intelem?

Sötét törvények szabják a határt,

itt a becsület soha nem nyer csatát.

 

Szólnak az égiek:-nyisd ki a szíved!

Emeld fel a trónig szeretve hited!

Alázattal tartsd,ne inogj meg soha,

nem fog érinteni gyalázat pora!

 

Virág is nyílik a gyomok tövében,

illata szálldos Kárpátok ölében!

Szépségét ontja dörgésnek,viharnak,

csitul a szíve mindenik zsivalynak!

 

 

Szeretet,alázat tanít a jóra,

nézd a kis virágot,hallgass a szóra!

Tanuld meg tőle azt a szerénységet,

mi magasba emeli a lelki szegénységet!

 

Pálné Lele Ilona

 

 

Pacsírták

 

Levelek hulldogálnak,

ringatózva peregnek,

levetkőzött faágakon

dér könnyei remegnek.

 

 

Hervadásnak rőt fátyla

a haló tájra borul,

búcsúzkodó pacsírtahad

a nagy útjára indul

 

Jégruháját amint a táj

leváltja majd zöldre,

zengő dallal ébresztgetik

a szunnyadozó földet.

 

 

 

 

 

                      Kisfiam

 

Hiányzol,mint Földnek a Nap,

ha borús felhő jár arcán,

tavasznak a zsenge ébredés,

ha hó futkos Földanya hátán.

 

Megfulladok Nélküled,

mint a partra vetett hal,

drága kis fiam küzdj,

ne menj el ily hamar!

 

Ne vedd el tőlem,kérlek Istenem!

Ő az enyém,nem adom senkinek!

Keress magadnak beteg aggastyánt,

akibe a lélek már csak hálni jár!

Vagy vigyél engem a sötétségbe,

váltsam meg éltét kisgyermekemnek!

Előtte a tavasz,most kezd bimbózni,

az én éltem már nyár végén hintózik!

Ennél többet anya nem adhat Neked,

Rád bízom sorsunk hatalmas Istenem!

 

Hajnalt űző aranynapsugár,

mi hírt hozol,lesz e örömtánc?

Visszajött e kis fiam a fény kapuján,

vagy gyászt visel majd szívem egy életen át?

Piros az orcája,rajta az élet virulása,

jégruháját leváltotta fénytündérek ragyogása,

Szívem elengedte vaskezek szorítása,

e reménytelen csodáért Istennek legyen hála!

 

Pálné Lele Ilona

 

Félre búbánat

 

Madarak trilláznak a fákon,

lelkemnek édes élvezet,

méhek zümmögnek a virágon,

élni ezért is érdemes.

 

Örömöt hoz tücskök zenéje,

hallgatni őket orvosság,

szívünk csücskének temetője,

minden gondjával tova száll.

 

Kivirulunk a világ felé,

szirmaink mosolyogva száll,

félre a bánattal mindenki,

a nyár örökké muzsikál!

 

Pálné Lele Ilona

 

 

Mikor Rólad álmodom...

 

Mikor Rólad álmodom,

vágyak kergetőzve

csiklandozzák testem.

Új tavasz,harmatos rügy

bizseregve csábítják

a szívemhez szíved.

 

Mikor Rólad álmodom,

forró csókjaidnak

tüzétől magányom,

elillanó délibáb,

varázslatos mese,

csodaszép látomás.

 

Pálné Lele Ilona

 

 

 

           

 

 

 

 

 

Nap és a hajnal

 

 

 Kinyitotta szemét a hajnal

 könnyeit hullajtja a rétre,

 elillan bíborszín ruhája

 mire a természet felébred.

 

 

 Elsápasztja Napnak palástja,

 aranyszállal átszövött kabát,

 számtalan ragyogó sugara,

 mellyek világot ölelnek át.

 

 

 Felisszák hajnalnak könnyeit,

 s égi bárányoknak adják,

 kik nagyra duzzasztják kebleik,

 a Napot vastagon takarják.

 

 

 Sír a Nap,nem látszik palástja,

 arany ragyogása halovány,

 csak foszlányokból áll sugara,

 a hajnal könnyei borítják.

 

 

 Pálné Lele Ilona

 

Algyő 2008

 

 

 

  

 

 

 

 

 

Bánatos apóka

 

 Őszbe csavarodott

 bicegő apó,

botjára dőlve

a föld felé hajol.

 Remegő kezével

 virágot tép le,

 párjának sírjára

 szomorún ül le.

 Görnyedő hátán

 nyolcvan év múlása,

 borostás arcán

  szenvedés rózsája.

 Egy hete ment el

 hatvan év boldogság,

 egy hete szíve

 egy üres méhkaptár.

 Kicsordult belőle

 minden mi édes,

 eltemette azt

 drága hitvesével.

 Gyere most már értem!

 - néz fel az égre,

 nyomorult éltemnek

 legyen már vége!

Hangját az égiek

megértőn fogadják,

a jajongó apókát

fénybe burkolják.

A teste elernyed,

lelke száll az égig,

párját keresi Ő

az ég tengerén végig.

 

Pálné Lele Ilona

 

Algyő 2009

 

 

 

 

 

 

 

Éjszaka vándora

 

 Alszik még a hajnal,

 csillagok remegnek,

 éjszaka vándora

 telt arccal tekinget.

 Nyomor ölelkezik

 amerre csak pillant,

 rongypaplanok alatt

 sok ezernyi sóhaj.

 Napi élelemért

 megszenvedő lelkek,

 kiknek ágya avar,

 fedelük az ég lett.

 Rájuk is leszórja

 ezüstjét orcája,

 egyenlőn osztogat

 koldusnak,királynak.

 

 Pálné Lele Ilona

 

Algyő 2009

 

 

 

 

 

Búcsúzás

 

 Zakatol a vonat,

 robog a síneken,

 szívem a torkomat

 szorítja szüntelen.

 

 Érted jön,Téged visz

 a laktanya felé,

 lelkem összetörni

 pillanat is elég.

 

 Remegnek ajkaink,

 láztól ég a testünk,

 búcsúszót mondani

 képtelenek leszünk.

 

 Szemeink csillogó,

 megteltek könnyel,

 hajamat simítod

 remegő kezeddel.

 

 Két picike fiunk

 csodálkozva néz ránk,

 mért sír anya,apa,

 ha szeretik egymást?

 

 Feszítő fájdalom

 repeszti szívemet,

 elcsukló hangom

 megtöri lelkemet.

 

 Indul már a vonat,

 odabújunk hozzád,

 utolsó búcsúszó

 egy nehéz sóhajtás.

 

 

 Pálné Lele Ilona

 

Algyő

 

 

 

 

 

 

 

Félre búbánat!

 

 Madarak trilláznak a fákon,

 lelkemnek édes élvezet,

 méhek zümmögnek a virágon,

 élni ezért is érdemes.

 

 Örömet hoz tücskök zenéje,

 hallgatni őket orvosság,

 szívünk csücskének temetője,

 minden gondjával tova száll.

 

 Kivirulunk a világ felé,

 szirmaink mosolyogva száll,

 félre a bánattal mindenki,

 a nyár örökké muzsikál!

 

 Pálné Lele Ilona

 

Algyő 2008

 

 

 

 

Kisiklott élet

 

 Megfáradt vén ember

 csoszog az út porán,

 hűvös szél verdesi

 arcán a barázdát.

 

Megkopott kabátján

 szegénység sebei,

 reszkető lábán

 szenvedés jelei.

 

 Sötét az ég alja,

 alszik még a hajnal,

 homályos szemei

 egy kupacra pillant.

 

Üres gyomra kordul

 kéri a betevőt

 következő napra

 a feltöltő erőt.

 

 Körbe villog gyorsan

 figyeli e ember,

 eltökélt szándékát

 gúnyos tekintettel.

 

Majd reszkető kezét

 a szemétbe teszi,

 napi megélhetést

 a szatyrába szedi.

 

 Nem volt ez így mindig,

 csóválja meg fejét,

 ember voltam én is

 a világ tetején.

 

Rab lettem sajnos

 élvezetek rabja,

 ronggyá lett életem

 minden egyes napja.

 

 Nekem is volt házam,

 erdőm,kertem,arám,

 sok gyönyörű percem,

 sok szerető órám.

 

Elcseréltem mindezt

 piára,mókára,

 életem lassanként

 így ment a romlásba.

 

 Felállnék a mélyből,

 de mostmár nem tudok,

 elsorvadó testem

 végképp cserben hagyott.

 

Rab maradok én így

 a pokol börtönében,

 drága jó Istenem

 végy magadhoz kérlek!

 

 Fohászát az Isten

 immár meghallgatta,

 a kiszáradt lelket

 magához fogadta.

 

Testét,vén anyóka

 tűzben hamvasztatta,

 porait a földnek

 csendben visszaadta.

 

 Pálné Lele Ilona

 

Algyő 2009

 

 

 

 

 

Boldogság,szenvedés,szeretet

 

 Boldog az

 kinek asztalára jut még kenyér,

 boldog az,

 kinek lelkében él még a remény.

 Boldog,mert

 nem égette meg az éhség heve,

 boldog,mert

 élte nyugalommal van még tele.

 

 

 Szenved az,

 kinek korog gyomra,minden zsebe,

 szenved az,

 kinek nem jut csak izzadság leve.

 Szenved,mert

 a rózsa mindig a másé lészen,

 a tövis az övé nyáron,télen.

 

 

 Szeret az,

ki rózsáját meghagyja Néked,

 szeret az,

 ki mindenkor együtt izzad Véled,

 Szeret,mert

tavasz él mindig a szívében,

 szeret,mert

rügyet fakaszt az éhség kertjében.

 

 Pálné Lele Ilona

 

Algyő 2009

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerelemnek tüze bánt

 

 

 Mint az árnyék úgy követsz

 minden gondolatomban,

 mint szomjúságot a víz

 tartassz örök fogságodban.

 

Tekinteted megperzsel,

 égnek érett ajkaim,

 a testem érted remeg,

 kérlek kívánd vágyaim!

 

Lelkem forró sóhaja

 ébressze alvó tüzed,

 s fogadja el végre

 Érted reszkető szívem!

 

Ha nem óhajtod lényem

 mondd meg,elmegyek végleg,

 őszi levéllel együtt

 hullok a fagyos télnek!

 

Ott a hófehér hideg

 segítse porrá testem,

 már ne eméssze több kín

 a megtépázott szívem!

 

 Pálné Lele Ilona

 

 

Oldal: második oldal,versek
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat