Türelem
Azt mondják: ,,A türelem rózsát terem"!
Én,végtelenül türelmes lény vagyok,ember legyen a talpán,aki cérna szakadtáig feltud idegesíteni.Persze volt már rá példa,de nagyon ritkán.
Tegnap azonban az egyik kedves vásárlónak majdnem sikerült,majdnem kihozta belőlem az oroszlánt.Végül azonban legyőztem magamban minden indulatot,igaz rózsát nem termett,de látszólagos nyugodtságom rádöbbentette az illető hölgyet,hogy rossz helyen próbálja levezetni a feszültségét.
Hogy,mivel tudnak nálam a türelem határáig vérnyomást emelgetni?
Például a parancsolgatással.Gyűlölöm,ha egyik ember a másikat alárendeltjének tekinti.
Szeretek segíteni bárkinek,ha megkér rá,sőt jól is esik,de a lenéző,légyszíves nélküli ugráltatás soha nem nyeri el a tetszésemet.
Ime a történet:
Késő délután volt.Éppen belefogtam a zárás előtti takarításokba,mikor egy nagy darab hölgy beviharzott az üzletbe.
- Kétszer 30 dkg olcsó párizsi lesz,bőrét lehúzva,hajszálvékonyra szelve,mert különben nem viszem el!
-Hoppá! - gondoltam - ez nehéz eset lesz - próbáltam azonban higgadt maradni.
- Hajszálvékonyra nem tudom szelni - válaszoltam,mert ez a fajta párizsi szétmállik és szósz lesz belőle.
- Nem érdekel! A cicáim csak nagyon vékonyra szelve eszik meg.
- Na,még egy macska bolond - gondoltam - kimondani nem akartam,mert az üzlet nem az enyém, s mint alkalmazott próbálok az elvárásoknak megfelelni.Hogy,mit mondtam volna,ha enyém az üzlet? Szerintem olyat,amitől örökre elriasztottam volna őnagyságát még a környékről is.Így is, majdnem sikerült megsérteni e megjegyzéssel:
- Miért,nincs foguk,vagy netán lyukasak?
- Ezt a kérdést meg se hallottam! - mondta felháborodva.A cicáim fogai havonta ellenőrizve vannak!
Erre már nem szóltam semmit,nem mintha nem tudtam volna,de a kirohadt fogai láttán rájöttem,hogy ennek a dagadéknak egy szava se igaz,csak egyszerűen kötekedni akar.Különben is, egy normális macska,ha egészben adják oda neki a párizsit úgy is megeszi.
Miután becsomagoltam a párizsi szószt,gyorsan átadtam,elköszöntem,majd tettem a dolgom tovább.
- Hétvégére lenne még egy kalács rendelésem! - fordult felém - de mondja meg a pékmesternek,hogy világosra süsse,nem szeretem az égettet,mert rákot okoz!
- Jó! - nyugtattam meg - hajnalban az lesz az első dolgom mielőtt munkába állok,hogy telefonálok neki.Nem szeretném,ha egy ilyen kedves vevőt elveszítenénk a fránya rák miatt.
A kedves vásárló akkora ökör volt,hogy észre se vette a gúnyt a szavaimban s mosolyogva távozott.Vagy mégis észrevette,azért mosolygott?
Gondolta: - ezt is jól felhergeltem.Mit mondjak? Hát...majdnem szakadt a cérna...,de azért utólag örülök,hogy így végződött.Ilyenkor egy kicsit mindig büszke vagyok magamra,mert az a mondás is igaz - ,, Okos enged bolond szenved"!
Pálné Lele Ilona