Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet

Ez egy szerény,de szeretettel írt oldal

 

021.gif

 

Gyulai Pál

Három árva sír magában

 

Három árva sír magában,

Elhagyott sötét szobában;

Zivataros sötét éj van,

Édes anyjuk künn a sírban.

 

Édes anyám,Édes anyám,

Altass el már,úgy alhatnám!

Mond az egyik,s el nem alszik,

Sóhajtása föl-fölhallszik.

 

Beteg vagyok Édes anyám!

Hol maradtál?Nem gondolsz rám;

Mond a másik s jajjal végzi,

A fájdalmat kétszer érzi.

 

Édes anyám gyújts világot!

Nem tudom én,jaj mit látok!

Harmadik mond,mindenik sír,

Temetőben mozdul egy sír.

 

Megnyílnak a nehéz hantok,

Kilép sírból Édes anyjok,

S tova lebben a vak éjben,

Hazafelé az ösvényen.

 

Arca halvány,hangja régi,

Fia,lánya megösméri;

Immár tőle,hogyan félne?

Megcsókolják,mintha élne.

 

Az egyiket betakarja;

Másikat felfogja karja,

Elringatja,elaltatja;

Harmadikat ápolgatja.

 

És ott virraszt a kiságyon,

Míg elalszik mind a három;

Majd megindul,széttekinget,

Keresi a régi rendet.

 

Rendbe hozza a szobácskát,

helyre teszi a ruhácskát;

Az alvókat hosszan nézi,

Csókját százszor megtetézi.

 

Kakas szólal,üt az óra,

El kell válni virradóra;

Visszanéz a véghatárrul,

Sír megnyílik,sír bezárul.

 

Oh a sír sok mindent elfed,

Bút,örömet,fényt,szerelmet;

De,ki gyermekét szerette,

Gondját sír el nem temette.

012.gif

 

Részlet: Gyere, kicsim!... Gyere! című könyvből

 

Dr.Tornyai János

 

Bácsi,néni,télem sépen!

Halldassa med tönyöldésem!

Nincsen nétem jó aputám,

Sem csótoló,jó anyutám.

Tis tutyámmal álvát vagyunt,

Azs életben így malattunt.

 

Nincs tis luhám!Nincs tenyelünt!

Csat ha attot...attol esünt!

De boldod is,ti nem álva,

Tinet él azs aputája,

és csótojja anyutája,

Nemcsat...tis loss tis tutyája!

 

angel112.gif

 A gyermekeket szívből imádjátok!

Isten ajándékát el ne dobjátok!

Szörnyű az égi sors,mi vár az anyára!

Jaj!...ne hallgassatok az Ördög szavára!

Édesanya ajkán az a legszebb zene:

Tárt karral,ha mondja: Gyere kicsim!...Gyere!

 

ang400.jpg

 

Boldogságos az égi lét!

Örök jóság a mi Atyánk!

Egyik kezével ha lesujt,

Másikkal áldást szór reánk.

Lelkedet óvjad,

Szívedre vigyázz!

Míg lent a Földön élsz,

Döcörgős,síkos,

Tövises az út,

De végén ideérsz!

 

angelss14.jpg

 

Multak a napok...Jaj!...Komor az ég!

Kicsi kis villában nincs kacaj!...

Anyuka álmának

Csöppnyi kis virága

Fekete ruhában van!...

 

Fekete gyászlepel...Fehér halott...

Fekete ruhában apuka.

Évike számára

Jaj... mindenki ... tagad:

˛˛Csak alszik most anyuka˛˛

 

Évike látja,hogy sok nép között,

Apjával eljött a˛˛Pistuta˛˛

Hozzásiet és szól:

˛˛Ugye,hogy milyen sép

Luhába alsit anyuta!˛˛

 

Apuka felkapja pici lányát,

Magához öleli zokogva!

Feltör a zokogás

Mindenki lelkéből:

Szegény kis Évi baba!

Szegény, kis árva baba!

 

0a0f93f84faef354e295d512931ab39d_web.gif 

Szülői szeretet

Egy lelkész mesélte el a következő esetet:

Néhány évvel ezelőtt Amerikába készülődtem,amikor felkeresett egy szegény öreg nénike,azzal a kéréssel,hogy keressem meg Amerikában élő fiát,aki évekkel korábban elsikkasztotta édesanyja minden vagyonkáját,s elszökött a tengeren túlra.

-No és ha megtalálom a fiát - kérdeztem a nénikétől - akkor mit mondjak,mit üzen neki?

-Azt üzenem - hangzott a válasz - ,hogy mindent,mindent megbocsátottam neki.

-Mondjak-e még valamit?- kérdeztem tovább.

-Tessék neki megmondani - folytatta az anya - ,hogy még mindig nagyon szeretem őt,...és tessék elmondani azt is,hogy jöjjön haza,mert nagyon-nagyon várom...,de ha nem jön,akkor írjon,legalább annyit: - jól vagyok édesanyám - törölgette könnyes szemeit lyukas zsebkendőjébe.

 

 roze_-__donker_roze.jpg

 

A megfagyott gyermek

 

Ily késő éjszaka, ki jár kinn a temetőn?

Az óra már éjfélt ütött,a föld már néma lőn.

Egy árva gyermek andalog,szívét bú tölti el:

Hisz az,ki őt szerette még,többé már fel nem kel.

 

Anyja sírjára ül,zokog az árva kisfiú:

Anyám,ó kedves jó anyám!Szívem beh szomorú!

Mióta eltemettek itt,azóta bús fiad.

Nincs a faluban senki most,ki néki csókot ad.

 

Nincs senki,aki mondaná:Szeretlek gyermekem!

Puszta ház,hideg szobám,s nem fűtenek nekem.

Melléd temetve én is itt,miért nem nyughatom?

Szegény és elhagyott vagyok,hideg a tél nagyon.

 

Az árva búsan zengi így kínos panaszait:

Felelve rá a téli szél süvöltve felsikít.

A gyermek fázik,könnyei elállnak arcain

borzadva néz körül a holtak hantjain.

 

Mély nyugalom uralkodik.A csend irtóztató.

Csak szólni sóhajt a fákon át,sziszegve hull a hó.

Fölkelne,jaj,de nincs erő,lankadva visszadül

a kedves dombra, - felsóhajt s mély álomba merül.

 

És ím az árva boldogul,jól érzi most magát,

elmúltak minden gondjai,az álom hív barát.

Szíve még egyszer feldobog,mosolyognak ajkai.

Csendes - nyugodva alszik ott, - meghaltak kínjai.

Eötvös József

 

Elhagyott gyermek

 

Erdő mélyén avarágyban,

kiscsecsemő sír magában,

elhagyta a szülőanyja,

reszket szegény Istenadta.

 

Kismadárka dalol néki

szenvedését így könnyíti,

röppen erre,röppen arra,

nem érti,hogy hol az anyja.

 

A fészekben öt fióka,

önfeledten azt csipogja:

-Segíts neki édes mama,

elhagyta a szülőanyja !

 

A madárka leszáll Reá,

szárnyaival betakará,

melengeti,cirógatja,

hátha attól megnyugodna.

 

Kiscsecsemő el is alszik,

szívében már csend lakozik,

elment szegény,hogy nem is élt,

csak pár órás kínszenvedést.

 

Ne szüljön az olyan anya,

kinek lelke sátán maga,

nincs szerető kedvessége,

kismadárka melegsége!

 

Pálné Lele Ilona

Szeretteimnek

Ha meghalok,engedj,hadd menjek el,

vár reám,mit látnom s tennem kell.

Könnyeiddel magadhoz ne köss,

örülj,hogy sok évünk volt közös.

Szerettelek.Hogy míly jó volt Veled,

Te meg nem tudhatod,csak sejtheted.

Hogy szerettél,köszönöm Neked,

de útra most már egyedül kelek.

Bánkódj kicsit,ha bánkódnod muszály,

de túl sokáig magadba ne szállj!

Csak rövid időre leszek Tőled távol,

s emlékem szívedben addig is világol.

Sosem leszek messze,megy tovább az élet.

Látni s érinteni nem tudsz engemet,

szívedből érezd szerelmemet.

Veled lesz mindenkor,lágyan átölel,

míg végül Te is egyedül indulsz az úton el.

Tárt karokkal várlak majd s boldog mosollyal,

hazaérsz hozzám minden bizonnyal.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 230
Tegnapi: 123
Heti: 469
Havi: 1 901
Össz.: 1 258 055

Látogatottság növelés
Oldal: Szívszorító versek
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »