Szeretet ünnepén
Karácsonyra sok város,falu díszbe vágja magát,ezzel is tiszteletét adva a szeretet ünnepének.Minden csillog-villog - nagy vásárok, rendezvények tarkítják a szürkeségbe vonult tájat.Nagy a sűrgés-forgás - mindenki ajándék után kajtat.Vagyis, majdnem mindenki.Sajnos sokan vannak olyanok is,kiknek a Karácsony fájdalmat okoz.Ők az egyedülállók,ők azok,akik ilyenkor legszívesebben átaludnák az ünnepet.Nem írígylem őket,pedig szeretek aludni.Nagyrészük ráadásul hajléktalan - még annyi sem adatik meg számukra,hogy ilyenkor egy meleg kályhával összebújjanak.
Bizonyára sokan közülük valaha emberhez méltó életet éltek.Tudják,mi az szeretni,tudják,mi az Karácsonykor meghitt családi körben ünnepelni.Talán számukra a legnehezebb átvészelni ezeket a napokat.Mondhatnánk: -Késő bánat - amin már nagyon nehéz segíteni ebben a hazug világban.Mindenki magával,családjával van elfoglalva - vagyis nem törődünk a kivülállókkal,mert se időnk,se pénzünk nincs rá.Ezért kell megőrízni,tízkörömmel vigyázni azt,amiért megküzdünk - nem elkotyavetyélni pillanatok hamis boldogságára,mert aki nem óvatos könnyen arra a sorsra jut,mint nincstelen embertársaink - kik életük delején még habzsolták az életet - s most gödörbe hullva felállni sem tudnak.
Semmivé váltak
Kezükben valaha az élet táncolt,
habzsolták összes lépteit,
eldalolták minden muzsikáját,
kifacsarták édes bűneit.
Nem maradt semmi sem,
csak sárba morzsolódott sorsuk,
mely a nyomor ölébe lökte
fuldokló önmaguk.
Pálné Lele Ilona