Mit ér a tüdőszűrő

Édesapám 1991 őszén meghalt.Csendes ,nagyon jó ember volt olyan ,aki az életben minden szabályt betartott.Törvénynek ,embertársainak,családjának sohasem vétett,még egy rossz szóval sem.

Ilyen ember lévén a tüdőszűréseken is megjelent minden évben - nem hagyott ki egy alkalmat sem.

Halála előtt két évvel a tüdőgondozóból értesítést kapott,hogy jelenjen meg vizsgálatra,mert valami bajt találtak.

A vizsgálat után az orvos közölte vele,hogy valamilyen vírus megtámadta a tüdejét,de semmi gond ,ír fel olyan gyógyszert,ami majd rendbe hozza.Igaz a gyógyulás hosszadalmas lesz,legalább egy év,de rendbe fog jönni.

Egy év elteltével közölték velünk az orvosok,hogy nem vírus a baj okozója,hanem édesapámnak tüdőrákja van.

A kórházba beutalás után,mikor átadtuk a papírokat az illetékes orvosnak,ő azt mondta:

-Hamarabb kellett volna jönni,nem mikor már ekkora a baj!

Mi elképedve néztünk rá, majd azt mondtuk:

-A tüdőgondozóba őt már egy évig kezelték...

-Nem kellett volna - szólt közbe - hisz egyértelműen látszik a tumor a tüdőn.- mondta nézegetve a röntgen felvételt.Fél tüdejét el kell távolítani.

Műtét előtti előzmények:

Az orvos,akit kijelőlt a kórház a műtétre, behívott bennünket az irodájába egy kis beszélgetésre:

-Na,kérem...arról lenne szó,hogy én fogom műteni a bácsit...persze ha megfelel önöknek.10000ft-ot kérek előlegbe,a másik tízet műtét után.

Biztosan úgy nézhettünk rá,mint valami földönkívüli lényre,mert rögtön hozzátette:

-Ennyi pénzért garantálom a gyógyulást - fél tüdővel nyugodtan elélhet még száz éves koráig is.

Mi 5000ft-ot szorongattunk a kezünkben,mert ugye 18 évvel ezelőtt még az is nagy pénznek számított,legalábbis nekünk.Na...mindegy...megegyeztünk az orvossal,hogy vigyük majd legközelebb a többit is.Bizisten úgy tünt,mintha valami üzletet kötöttünk volna - ha fizetünk garantált a gyógyulás,ha nem akkor...nincs üzlet...Uramisten,milyen nagyúr a pénz!Az orvos helyett majdhogynem mi szégyeltük magunkat - úgy támolyogtunk ki az irodájából,mint akiket fejbevertek.Az ürömben persze öröm is volt - kicsit lenyugodtunk - bíztunk az orvosban,mert ugye a rák sajnos még mindig halálos betegség - ő pedig garanciát is adott,arra,hogy édesapám meggyógyul.

Sok- sok szenvedés után,amit édesapámnak el kellett viselni a műtét utáni időszakban - kiderült,hogy hiába volt az operáció,mert a ráksejtek már elszaporodtak az egész szervezetében.

Az orvos, miután átvette a pénz másik felét,sehogyan sem akart megismerni bennünket.Akárhányszor mentünk édesapámat látogatni,olyan büszkén,gögösen vonult el mellettünk,mint annak a rendje.Hiába köszöngettünk/utólag már azt is bántam,hogy megismertük/ nem fogadta el.

Édesapámat mikor már nem tudtak rajta segíteni hazaengedték.Borzasztó nagy fájdalmaira morfiumot írtak,amit nekünk mielőtt megkaptuk engedélyeztetni kellett,ami egy hétig húzódott.Addig,hogy ne szenvedjen egyik nővér tanácsolta,hogy beszéljek azzal az orvossal,aki műtötte,hogy írjon fel olyan morfium tartalmú gyógyszert,ami addig is enyhití édesapám fájdalmait.

Vegyes érzelmekkel kopogtam be az orvos szobájába.Mikor beléptem úgy nézett rám,mintha anyját-apját megöltem volna.

-Tessék? - kérdezte hangosan,mogorván.

Eldadogtam jövetelem okát,ő erre:

-Kicsoda maga?Mit képzel?Hogy merészel egyáltalán idejönni ilyen gyógyszerért? A kábítószer fogyasztása bűn!

Az Isten tudja miket hordott még össze - éppen úgy tett,mintha akkor látott volna először.Úgy kiabált,hogy kihallatszott a folyosóra.

Mikor kimentem a nővér odajött hozzám:

-Ne haragudjon! Nem tudtam,hogy ma is ilyen hülye,ha tudom nem küldöm be.Jöjjön majd beszélek a főnővérrel.

A főnővér nagyon kedves volt - a kezembe nyomott öt szem gyógyszert és azt mondta:

-Egy szót se erről senkinek!Addig elég lesz,míg édesapja megkapja a törvényes adagjait.Szegény addig se szenvedjen.

A morfiumot kéthetente lehetett kiváltani a kijelőlt gyógyszertárban.

Édesapám halála után kimaradt öt doboz morfium.

-Mit tegyünk vele? -kérdezgettük egymástól.Gondoltuk, nem semmisíthetjük meg,mert,mi van olyankor,ha megtudják,hogy ennyinek ki kellett maradnia - és visszakövetelik.

A vakcinákat elvittem a háziorvoshoz,aki úgy megijedt tőle,mintha egeret tettem volna a kezébe.

-Nem,nekem ez nem kell! - tette gyorsan vissza a kezembe.Ezért megbüntetnének.

-Akkor hova tegyem?- néztem rá kérdőn. - Hova vigyem?

A doktornő végül azt tanácsolta,hogy vigyem vissza abba a gyógyszertárba,ahol kaptam.

Másnap buszra ültem,és irány a gyógyszertár.Hagy ne mondjam ott is úgy jártam,mint a háziorvossal.

Nyakamba maradt a sok kábítószer.Nem mertem megsemmisíteni,hátha egyszer mégis keresik majd -ezért bezártam egy szekrénybe.Eltelt két év,mire összemertem törni az üvegcsékben őrzött szert.Nem hiányzott senkinek,pedig olyan herce-hurcával adták ki,hogy az valami hajmeresztő volt.

Na,hogy visszatérjek a tüdőszűrőre:

Mi értelme van a szűrésnek,ha utána csak halogatják az időt,nem csinálnak semmit?

Miért alkalmaznak a kórházak olyan durung,pénzéhes alakokat,akik a más betegségéből húznak hasznot,dagaszják zsebeiket,ahelyett,hogy segítenének?

Utólag,hogy megtudtuk az az orvos,aki édesapámat műtötte,egy elismert,neves orvos volt.Mindjárt el is gondolkodtunk édesanyámmal: - Ha ,már ez híres létére, ilyen durung volt ,milyen lehet az az orvos,amelyik még most gebeszkedik felfelé a ranglétrán? Vagy alacsonyabb szinten még fejletlen stádiumban van a   bunkóság?A fene se tudja.De az biztos,hogy ez az orvos a mi szemünkben egy nagy senki maradt,aki emberségből elégtelenre vizsgázott.

Pálné Lele Ilona

Oldal: Mit ér a tüdőszűrő
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat