Fut az  öreg róka

A napokban hallottam  egy igaznak mondott  történetet,ami szolgáljon tanulságul mindazoknak,akik olyan féle fába vágják fejszéjüket,amitől annak éle gyorsan kicsorbul.

Hogy milyen féle ,,fáról" van szó?

Olyanról, ami koros létére még elég erős,szívós,de legfőképpen ravasz.Ravasz,kemény,mert ilyenné tette az élet.Ilyenné tette a rendszer,az átkozott szegénység,ami a mai világ legfőbb jellemzője.

Ime a történet:

Élt egyszer egy szegénynél is szegényebb ember,aki bármit csinált az  életben az mindig balul sült el.Ez értendő a munkájára,a  házasságára,gyerekeihez fűződő kapcsolatára,mindenre,ami egy ember életében boldogságot,megbecsülést kellene,hogy  hozzon.Egyetlen öröme a kis ház volt,amit szülei nem lévén,még hajdani nagyapjától örökölt.A valamikor még tehetős kis ház most kívül,belül éhesen mered a világra.Hulló vakolat,törött tető cserepek jellemzik - úgy mondd: - javításra szorul.De,miből? Pici a nyugdíj,amit az öregúr / 75 éves / már nyögdíjnak szólít.

Okoskodik,ravaszkodik...addig - addig,hogy eszébe  ötlik valami. / Igaz az eddigi okoskodásainak is a vége a semmibe torkollott./

Mi lenne,ha eltartási szerződést kötne?

Igaz még semmi baja az egészségének,de hát azt nem muszály hangoztatni.A lényeg az,hogy az eltartótól minden nap ingyen meleg ételt,tiszta ruhát kapjon,a nyugdíját pedig félre tegye a kis ház felújítására.

Az eltartóknak se szeri,se száma nem volt,annyian szerették volna  a kis házat szolgálataikért cserébe.Gondolták az öregnek a  földi életből már úgy sincs sok hátra.

Az öreg azonban imígyen ravaszkodott:

A szerződésbe foglaltassék bele az is,hogy bármelyik  fél bármikor felbonthassa,visszaléphessen,ha nem tetszik  valami.

Telt - múlt az idő.Az öreg már a harmadik eltartót nyűtte az évek során,meghallni azonban sehogysem akaródzott.Mindhárom esetben ő bontotta fel a szerződést,az általa kitalált hibák miatt.Hiába volt a  megfelelő gondoskodás,az ajnározás körülötte,ő éheztetésre,nem törődésre  panaszkodott.

A kis ház közben kezdett szépen felöltözni.A  negyedik eltartó azonban még idejében észrevette a turpisságot,persze csak a szerencséjének köszönhetően.Ő csak egy hétig szolgálta az öreget,mikor kiderült az igazság.

Történt az utolsó estén,hogy az öreg nagyon betegnek tettette magát.Az eltartó már  kezdte a markát dörzsölni:

- Na,ezzel nem sokáig kell már kínlódni - gondolta - nem  sokára feldobja a pacskert.

Másnap reggel el is ment megnézni,hogy van az öreg.Mit ad  Isten,nem volt otthon.

- Hol lehet?- gondolkodott el.Talán a kórházban - igen,biztosan elvitette valamelyik szomszéd.

Be is csöngetett rögtön a legközelebbihez.

Egy idősebb nő  jött ki,aki  csodálkozva válaszolt:

-Ugyan hol  lenne?Futni  ment.Ilyenkor reggel mindig körbe rohanja a várost.

- Mit  csinál? - nézett elképedve  az eltartó.

- Körbe futja a várost. - erősítette meg szavait az idős hőlgy.Nem tán ön  is eltartási szerződést  kötött vele?

- De igen,miért? Volt már előttem más is?

- Hú,a mindenit!Tényleg nem tud semmit?Akkor biztosan nem ide valósi.

Az idős asszony mindent elmesélt az  öregről.

Hát,ilyen is van.Vigyázzunk! Az ördög sohasem alszik!

Pálné Lele Ilona

Oldal: Fut az öreg róka
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat