Mélypont
Egyre nyomasztóbb a helyzet hazánkban.Minden igaz magyar érzi ezt.Komolyan mondom én már fulladozom ettől a sok büdös igazságtalanságtól.
Azt mondják nagyjaink,hogy még nem vagyunk mélyponton.Ahhoz,hogy feltudjunk állni döngölni kell még rajtunk valamennyit.Elvégre a magot is ledöngölik miután elvetik,hogy jól megkapaszkodjon kihajtás előtt.
Na,mi is erre várunk? Megkapaszkodni a jó Anyaföldbe,aztán hajtani?
Igaz ami igaz,van mit kihajtani,van épp elég szemét az országban.Remélem lesz hozzá erőnk,bátorságunk!!!Addig is kérjük Istenünk segítségét,kérjük hitünk erejét,s mindazt,ami reményt mutat egy olyan út felé,ahol erőszak,vérontás nélkül nyer majd csatát az igazság és a becsület.
A sóhaj már kevés...
Könnyekből fakad most létünk rózsája,
Vörösen ízzik országunk porában.
Vérszínű szirmain éhség ver tanyát,
Hallgasd meg Istenem esdeklő szavát!
Taníts meg Uram mindenkit szeretni,
Bűnt és a rosszat örökre temetni!
Ültess a szivekbe tövistelen rózsát,
Ne szúrja,tiporja e hazának ,,porát"!
Kemény a talp,mi rajta jár táncot,
Gonosz a szív,mely reá tesz láncot!
Kegyetlen szorítja,tapossa a mélybe,
Bosszút szít,haragot mindenünk lelkében!
A sóhaj már kevés,nagy úr az éhség,
Istenem segíts,súlyos e mélység!
Segíts felállni,taníts meg tenni,
Taníts meg mindenkit emberré lenni!
Pálné Lele Ilona