Vad árnyak

Vad árnyak keringtek létem körül,

s szárnyukat feszítve

lelkemre telepedve

gyötörtek,rágtak belül.

Már fáztam,reszkettem

éreztem a halál szagát,

mi csontos kezével szorított,

s belém marta magát.

Megölte tavasznak rügyét,

mely szirmát bontogatva,

fényért kapaszkodva

próbálta fékezni dühét.

Elbuktam majd felálltam,

éreztem az élet sugarát,

s vékony reményszálon

a fény felé kúszva

elértem létem csillagát.

 

Erről a versről eszembe jutott egy pletyka - de nem is pletyka,annál több,mert igaz.

Egy ember mesélte a napokban.

Ime a történet:

- Hát...mit ad Isten,hazavánszorgok a kocsmából - leteszem magam a székre,oszt várom a vacsorát.

-Hol vagy asszony?- kiáltok.

Nem szól vissza senki.

-Hol a fészkes fenébe vagy?Hát így várod te az uradat?

A férfi,mikor már nem győzte feleségét várni felállt és keresni kezdte.Nem kellett messzire mennie,mert az asszony a hálószobában feküdt.

-Te,mit heverészel itt,mikor én éhes vagyok? - ripakodott rá,majd megfogta a karját,hogy lehúzza az ágyról - de abban a nyomban el is engedte,mert érezte,hogy meg van meredve.- Mi a fene,de siettél meghalni! - dünnyögte.Előtte nem kellett volna megfőzni? 

A férfi kiment a konyhába és jó beszalonnázott.Ivott rá egy üveg fehér bort,majd lefeküdt az asszony mellé.

-Nem gondolod tán,hogy éjnek idején szaladgálok miattad - duruzsolta az elhunytnak - annyi jó érzés lehetett volna benned,hogy reggelig várj - állandóan  kitolsz velem - még a halálod napján is. - morogta felháborodva,majd elaludt.

A halottat másnap vitette el.Mikor megszabadult tőle,beült a kocsmába,hogy bánatában jó berugjon.

Szegény ember,mennyit bánkódhat - a bánata elviszi az összes pénzét.Már a harmadik asszony bánt el így vele.Hogy mennyire sajnálom!

Pálné Lele Ilona

 

Oldal: Vad árnyak
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat