Pálné Lele Ilona
Ufo,szellem,vagy valamilyen más jelenség
Történt,1993 nyarán.
Ufo,szellem,vagy valamilyen más jelenség,tartózkodott legalább egy hónapig házunkban,ezenbelül nappali szobánkban.
A fiaim,akkor 15 és 16 évesek voltak.A lányom 9.
Az első találkozást a jelenséggel a két fiammal éltem át.
Este 11 óra volt.A kislány már aludt.A fiaim,valamelyik barátjuktól,előtte lévő napokban kölcsönkértek egy videó kazettát,melyen a ,,Kedvencek temetője" című film volt.Rábeszéltek,hogy nézzem meg velük,mert nagyon jó,és izgalmas.
-Egye fene-gondoltam.A férjem ,úgyis éjszakás,vele úgyse tudom megnézni,mert utálja a horrort.
Nekikészülődtünk a tévénézéshez,mindenféle nasit raktunk az asztalra,hogy ne csak lelkünk világát izgassuk fel,hanem a gyomrunkat is.
A film,már az elején izgalmasnak bizonyult,a közepe táján meg már a tenyerem is izzadt.
El kell,hogy mondjam,a tévénk tetején,volt egy díszes dohány szelence,na nem dohány volt benne,hanem a kislányom apró gyöngyei,amiket nagyon szeretett fűzögetni.
A legizgalmasabb jelenetnél,ez a szelence levágodott a lábunk elé.Én,egy nagyot sikítottam,a gyerekeim megdöbbenve néztek a sok szétszóródott gyöngyre.Mikor magunkhoz tértünk próbáltunk magyarázatot adni a jelenségre,és arra a következtetésre jutottunk,hogy a tévé ,valamiféle rezgése okozhatta.
Nagyon rosszul aludtam azon az éjszakán.A szelence járt az eszemben,ami legalább már öt éve a tévé tetején lakott,és eddig még sohasem esett le.Furcsa érzés uralkodott el rajtam.Olyan volt,mintha valaki lenne a lakásban.Valósággal féltem.
-Biztosan az a hülye film-gondolkodtam el.Többet nem nézek ilyet.
Másnap a gyerekeimtől mindjárt megkérdeztem,hogy hogyan aludtak,nekik voltak-e különös érzéseik.
-Nem.-mondták határozottan.Úgy aludtunk,mint a bunda.Te,biztosan felizgattad magad a film és a szelence miatt.
Én is gondoltam rá,de azért ,mikor a férjem hazajött,elmeséltem neki.Rögtön azt válaszolta:- Minek nézel ilyen filmeket?
Aznap,nem igen mentem be a nappaliba,mert úgy éreztem,figyel valaki.Ezt már ,akkor nem mondtam senkinek, nehogy hülyének nézzenek.
Eljött az este.A férjem a fürdőszobában borotválkozott.Párperc elteltével megdöbbenve kiszól:
-Gyertek be egy pillanatra!-Nézzétek!
-Mit?-kérdeztük kíváncsian,mikor beléptünk.Nem látunk semmit.
-Ott,lent a kövön,a ruhakefe.Miközben borotválkoztam levágódott a polcról, szőrrel lefelé.
Első gondolatom az volt,hogy a férjem hülyéskedik,és gúnyt akar űzni belőlünk az előző napi történés miatt,de az arca egyre komolyabbá vált.Nem értette,hogy eshetett le a kefe,mikor a polcnak pereme van.Próbaképpen a perem szélére rakta,persze onnan rögtön leesett,de szőrrel felfelé.Ezt többször megismételte ,de a kefe nem volt hajlandó szőrrel lefelé esni.
-Mi a fene.-mondta-és ezzel aztán el volt intézve az ügy.
Én,persze utána még jobban féltem.Állandóan éreztem valaminek a jelenlétét,de nem szóltam.Nem szóltam,mert nem akartam a kislányom felizgatni,hisz ő kisebb volt jóval bátyjainál,bizonyára lelkileg felizgatta volna magát.
Eltelt kéthét.Azon kívül,hogy a gyertyatartó felborult az asztalon,különösebb dolog nem történt.
Kéthét elteltével azonban szemmel látható jele is volt a jelenségnek.
Azon a bizonyos napon,mikor bementem a nappaliba port törölni,kábé egy méteres hosszúságó kék fénycsík suhant el a szemem előtt,ki a folyosóra.A kislányom éppen a vécéről lépett ki,mikor felkiáltott:
-Anyu!Valami apró kék pöttyök lebegnek a szemem előtt.
A jelenség amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan távozott.
A férjem szerint gömbvillám lehetett,ami szerencsére nem tett kárt semmiben.
A következő hetekben a rossz érzés,hogy figyel valaki,vagy valami,még mindig nem múlt el.
A hónap utolsó napján éjfél körül édesanyám,aki az alsó szinten lakik,felcsengetett hozzánk.Nagyon meleg volt,nem bírt aludni,ezért sétált egyet az udvaron.A szomszéd ház tetején különös fényre lett figyelmes.
Mire leértünk a fény külömböző alakzatokat felvéve távolodni kezdett,de nem az égbolt felé,hanem le a földre.
A nagyobbik fiam és a kislány aludt.A másik fiammal,akit egyébként is érdekelt az ilyen jelenség megindultunk felé.De,ahogy közeledtünk,az úgy távolodott tőlünk.Annyira vonzott a látványa,hogy még egy kiserdőn is keresztül szaladtunk,hogy szemelől ne veszítsük.A jelenség eltünt,azt hiszem örökre.Azóta nem történt otthon semmi hasonló eset.
Másnap azonban elgondolkoztam,hogy volt annyi eszünk,hogy fussunk a fények után éjnek idején.Honnan merítettem bátorságot,hogy még az erdőn keresztül is kövessem.Mai napig se értem,mi volt az ,ami annyira vonzott hozzá.
A lakásban,és a kint történt eset közt volt-e összefüggés nem tudjuk.Az azonban biztos,hogy bent féltem tőle,kint pedig meg akartam érinteni.De a kinti esettel egy időben megszüntek a benti félelmeim is.
Vége