Télapóra
Itt a nyakunkon a december...Télapó,Karácsony...,ha sok felnőtt nem is,de minden gyerek várja.
Én már elkoptattam elég sok cipőt,de azért még mindig várom az ünnepet.Valahogy olyankor olyan nyugalom,szelídség szállja meg az embert.
Még november közepe van,de már érzem a meghittséget.A hatására tegnap kipattant a fejemből egy versike,amely egy csintalan kis fiúról szól,akit tavaly igen csak megviccelt a Télapó.
Télapóra
Vidáman ballag
a kedves Télapó,
zsákjában szeretet,
rengeteg meleg szó.
Nem hozott játékot
vonatot sem Yodát,
tűzoltóautót
sem pöttyözött labdát.
Gyurika szomorún
néz rá a cipőre,
a szíve sajdul meg
egy kicsi időre.
Könnye is kicsordul
törölgeti szemét,
-Bocsánat Anyukám!
-szorítja meg kezét.
Jó leszek ezentúl,
mert szeretlek nagyon,
de kérnék egy autót
még ezen a napon!
Anyuka mosolyog,
megöleli fiát.
-Én tettem ilyenné,
miért szórjam a rizsát?
Pálné Lele Ilona