Mikor járunk templomba?

Én személy szerint, esküvőkor és temetéskor.Hogy miért?Nem is tudom.Azt se mondhatom,hogy nincs rá időm,mert ugye mindenki arra szakít,amire akar,mégha dolgozik is.Egyébként,ha nagy ritkán elkirándulunk valamerre,a hely templomába mindig benézünk.Szeretem azt a nyugalmat,amit a templomok falai árasztanak.Imádkozni is szoktam reggelente,vagy ha ideges vagyok valamiért,gyorsan megnyugtat.

Itthon mégsem járok el,valami visszatart,hogy mi...Valamikor jártam két évig egyfolytában.Akkor a kislányom hittanra járt,és kötelező volt minden vasárnap elmenni-e a misére,én pedig elkísértem.Az első 2-3 vasárnap elég kellemetlen volt,mert mikor beléptünk a templomba,minden öregasszony szeme felénk irányult.Szinte olvasni lehetett a tekintetükben:

-Hát ez meg,mit keres itt?Tán ott hagyta az ura,vagy valami bűnös dolgot tett? Vagy meghalt valaki-e?Úgy éreztem,hogy lyukasra szurkál a sok kíváncsi tekintet.Amint ezen túlestem következett a következő csapás.Hova üljünk?Ugyanis nálunk a templomban,ahogy hallottam, meg van minden rendszeresen odajáró embernek a helye.Anyósomtól tudom,hogy ő is abban a padban ül,amelyiket még az öregapja készített,valamikor a múlt században.

Félve leültem a kislánnyal egy legközelebb eső padra,ahol csak egy idős bácsi ült.Ő rögtön felvilágosított,hogy rossz helyre tetszettünk ülni ,mert a család,aki itt szokott imádkozni,mindjárt itt lesz.

-Akkor ,hova üljünk?-kérdeztem.

-Üljön abba a padba,amelyiket a maga családja csinált.-felelte.

Teljesen ledöbbentem.Szerencsére anyósom odaért,aki mindjárt mondta,hogy menjek a mi padsorunkba,majd megmutatja melyik.

Miután megtudtam,melyik padba szabad leülni,egy kicsit lenyugodtam.Feltünt,mikor körbenéztem,hogy elég sok  fiatalasszony is van az idősek közt ,nem kötelezően ,mint én,hanem...nem tudtam,miért?Ők gyerek nélkül voltak.

Elkezdődött a mise.A pap feltűnően jóképű,fiatalember volt.A hangja viszont nem tetszett,vékony ,nőies volt,nem paphoz illő.Attól függetlenül mindenki nagy áhitattal hallgatta.

Teltek a vasárnapok ,a hívők elfogadtak,nem voltam számukra már újdonság.Egészen megtanultam,mikor kell mise közben keresztet vetni,vagy felállni.Előtte,mikor még tudatlanul léptem be a templomba esküvők,vagy temetés utáni mise alkalmával,az első sorban ülő idős nénit figyeltem,mikor állt illetve ült le.De nem csak én,hanem mindazok,akik járatlanok voltak e tekintetben.A misét sokszor meg se értettem,mert csak az ugrabugrára figyeltem.

Két év után beszüntették az iskolákban a kötelező hittanórákat,csak az ment,akinek kedve volt még járni.Az én kislányom nem tartozott közéjük.A hittanórát egy volt orosz tanár tanította,aki előtte igen nagy ellensége volt a papoknak,csak hát változtak az idők és ő is köpenyt cserélt.A kislányom nem szerette valamiért,nem volt neki szinpatikus.Na,nem azért,mert orosz tanár volt,mert ő akkor még kicsi volt ahhoz,hogy megértse ezeket a dolgokat,hanem,mert eléggé erőszakosan tanított ,ezért nem igazán szerették a gyerekek.Imádkozni azért megtanult a két év alatt,és mai napig is Istenfélő.

A fiatal papot,aki akkor járt hozzánk misézni,elhelyezték.Én akkor már nem jártam templomba,mikor ez történt,csak hallottam róla.A sok öreg és fiatalasszony tüntetést szervezett.A papot körbevették,és nem akarták elengedni.Mint az őrült úgy tombolt egynémelyik,úgy siratta az atyát,aki szintén maradni akart.Az esetről fényképek is készültek,amiket később én is megnéztem.Hogy,mi volt a képeken?Nekem egy fiatalasszony tünt fel,aki egy pólyás babát szorongatott a kezében,és mezítelen mellét a baba szájára tette.Később megtudtam,hogy csak játékbaba volt nála.Az asszonyka kicsit meghibbant a nagy szerelemtől,amit a pap iránt érzett,hogy ne veszítse el,azt kiáltozta,hogy a gyerek tőle van ,és nem hagyhatja itt őket,mert ők belepusztulnának.Persze,amit híresztelt nem volt igaz,a papba akkor sokan szerelmesek lettek,nemcsak fiatalok,de voltak köztük 70 évesek is.Szegény atya,mivel nem akart senkit megsérteni,mindenkivel megpróbált kedves lenni,sokan azonban félreértették.Az öregasszonyok szabályosan harcoltak kegyeijért.

A pap,miután elment a templomba járok száma is megcsappant.Ez nekem valahogy nagyon visszatetsző volt.Még a szomszéd öreg néni is ,aki rendszeresen odajárt talált otthon más elfoglaltságot magának.Egyszer meg is kérdeztem tőle,hogy,miért nem megy,de ő csak legyintett és azt dünnyögte:

-Minek?Ez a vén ember,akit küldtek az atya helyett beszélni se tud,csak krákog,fuldokol...

Ami igaz,igaz,mióta a fiatal papnak el kellett menni,a mi falunkba felváltva jönnek az idős atyák,a megmaradt kevés templombajáró nem győzi őket pátyolgatni.

De,végül,miért is járunk templomba?Azt hittem azért,hogy Istenhez imádkozzunk,nem pedig szerelmet szövögetni a hírnökével.Vagy mégis?Lehet,ha én is megérem az időskort eljárok kicsit szórakázni,biztosan jót tesz a léleknek,de csak akkor,ha fiatal lesz a pap,mert krákogásra,fuldoklásra én se vagyok vevő.Na,ezt csak viccnek szántam,mert úgy gondolom,hogy akik kitartottak a templomba járás mellett a fiatal atya távozása után is,azok igazi hívők,és még csak véletlen se fordul meg a fejükben,hogy a reverenda alatt hús-vér férfi prédikál.

 Pálné Lele Ilona

Oldal: Mikor járunk templomba?
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat