Pál Bogár

Történt öt évvel ezelőtt - akkor is épp ilyen nagy hó esett,mint most.

Huncut,betyár ez a Bogár kutya - nem nagyon szeret szót fogadni.Nem tűr meg a háznál semmiféle jószágot - se macskát,se baromfit.A férjem ezért úgy gondolta megregulázza egy kicsit.Két napra becsukta a kisudvarba.Persze semmit sem használt.

Volt hét vadkacsánk - Bogár kutyánk mind a hetet megcincálta - hiába próbáltuk jobb belátásra bírni - nem hagyta őket békén.

Egyik nap egy férfi állított be hozzánk a férjem társaságában.

-Elvinném ezt a kutyát.-mondja.Pont ilyen pulira volna szükségem a tanyán.Nagyon jól érezné magát - nagy a terület - futkározhat kedvére.

Egy szó,mint száz - minden jót ígért - csak adjuk oda.

Örültem is,nem is.Örültem,mert megszűnik a mindennapos veszedelem a kutya és a kacsák közt.Másrészt,bántott a dolog,mert a lányom nagyon ragaszkodott hozzá.

Végül is úgy döntöttünk,hogy vigye - a lányunk éppen iskolában volt - gondoltuk,majd beletörödik.

Igenám,csakhogy a kisasszony nem hagyta annyiban.Követelte a kutyát vissza.Addig-addig sírt,hogy az apja szíve megengedett.

-Jól van! - morogta.Szólj a bátyádnak és hozzátok vissza!

A fiamnak van egy terepjárója - még jó hogy azzal mentek,mert írtó nagy hó esett.A tanya ,Algyő és Hódmezővásárhely közt van - Kopáncs környékén.Nagyon csúszós volt az út.A kocsi ablaka le volt engedve,hogy minél jobban beláthassanak a tanyákba,mivel pontosan nem tudták,melyiknél van elszállásolva a kutya.Öt kilóméter után a lányom írtózatos kutyaszűkölésre lett figyelmes.Lelassítottak,majd bekanyarodtak abba a tanyába ahonnan a velőtrázó hang jött.Hát,szegény Bogár kutyám,vastag láncra verve,nyakig érő hóban szűkölt egy hatalmas németjuhász társaságában.A farkas maga körül a havat már letaposta - de a bundája annak  is csupa csatak volt.Előtte,sáros,mocskos tányérban egy nagy marhacsont hevert.Írtózatosan vicsorgott - annyira féltette Bogár kutyától az ócska ennivalóját.Szegény Bogár pedig meg se mert moccani - csak ült egy helyben és sírt.

A lányom,mikor meglátta kiugrott a kocsiból s mint az őrült ugrotta át a kerítést,hogy kiszabadítsa Bogárt.A bátyja utána - nehogy a németjuhász elszabaduljon és szétszedje őket.Pillanat alatt levették a láncot a kutyáról,ami nyakörv nélkül volt rákapcsolva a nyakára.Felkapták és amilyen gyorsan csak tudtak futottak vissza a kocsihoz.Éppen időben,mert a farkas elszakította a láncot.A németjuhász nem próbálkozott a kerítéssel,csak eszeveszettül ugatott.A tanyagazdák nem jöttek ki - lehet,hogy nem is voltak otthon.

Bogár kutya,mikor hazaért 5-6 kört levágott az udvaron örömében - össze-vissza ugrált mindenkit.Nem tudom,milyen következtetéseket vont le mindebből,de az biztos,hogy soha többet nem bántotta a kacsákat.A macskákat azonban még most sem tűri.

A férjem másnap beszélt a tanyagazdával,aki azt mondta, azért tette bele csak a nagy hóba Bogárt,hogy megtanítsa vele ki az úr a háznál.

Szerintem a nevelésnek ez a módja eléggé kegyetlen - örülök,hogy a lányom nem engedett a hatszázból - ezzel nagyon valószínű,hogy megmentette Bogár életét.

Bogár azóta is a mi házőrzőnk - sőt nem csak házőrző,hanem családtag.A nevünket is felvette.Azóta Pál Bogárnak hívják.

Pálné Lele Ilona

Oldal: Pál Bogár
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat