Piaci veszedelem

Nagykabátba burkolódzott kofák álldogálnak asztaluk mögött-vagyis nem is álldogálnak,bokáznak,lábaikat ütögetik egymáshoz,mert a hideg csattogó foga beléjük mardos.Gyümölcsöt,zöldségfélét árulnak.Az egyik asztalnál kukac rágott bió termékek sokasága - ami egyáltalán nem vonzza a tekintetet.A másik asztalnál gyönyörű, hibátlan áru kényeskedik a ládákban.Hatalmas ára van mindennek.Először a hibátlan,étvágygerjesztő termékeket nézegetem.

-Mennyibe kerül az alma? -kérdezem kissé félve.

-Nem drága - feleli a kofa.Csak háromszáz forint.Mennyit mérhetek? - nyúl a szatyromért,majd elkapja és húzni kezdi.

Én hírtelen meglepődtem, és visszafelé húztam.A huza-vonában két alma elgurult.

-Nem kérek belőle,mert sokallom az árát.-mondtam közben.Majd másutt szétnézek.

-Másutt se olcsóbb!- mondta.Különben is mit gondol,majd pusziért adjuk?A permetszert a sok munkát ki fizeti meg,tán a jó Isten?

Hírtelen nem tudtam,mit szólni,de végül kinyögtem:

-Én nem ehetem vegyszeres gyümölcsöt - bocsánat,alergiás vagyok rá.

-Akkor fizesse ki azt a két almát,amit az imént lelökött,mert megütődtek!- ripakodott rám.Aztán menjen ne tartsa fel a sort!

Hozzá kell,hogy fűzzem a hátam mögött nem állt senki.

-Én nem fizetek ki semmit! - közöltem vele.Nem az én hibámból estek le.

Amikor tovább mentem,minden lépésem átok kísérte.A kofa kieresztette úgy a torkát,hogy zengett az egész pavilon.Azt se tudtam,hogy kapkodjam kifelé a lábaimat.

A bejáratnál egy kis öregasszony kucorgott,egy félládányi kukacos almát rakosgatott ide-oda.

-Ne szaladjon! - szólt oda hozzám. Nem kell vele törődni,mindig így ordibál.Azt hiszi a permetes vacakja kell valakinek.- Ez a jó alma, az enyém! Tessék megnézni,ez nem látott vegyszert! - nyújtott felém egy fonnyadt,lémentes almát.

-Ne haragudjon,de már nem akarok almát venni.- hárítottam el.

-De nyugodtan kostólja meg,nem sajnálom!Ettől biztos nem lesz beteg.

Hogy meg ne sértsem a kedves nénit ,beleharaptam a felém nyújtott gyümölcsbe.Hát...mit mondjak?Olyan húzós,rossz ízű almát még életemben nem ettem,mint az volt.

-No,mennyit mérjek?Én se adom drágábban,mint az a kiabálos.Sőt öt forintot leveszek belőle.

Én elképedve néztem rá:

-Nehogy azt mondja,hogy 295 ft.?

-Miért?Magának nem ér meg annyit az egészsége? Maga aztán tényleg egy kacifántos vevő! -emelte fel hangját a kis szerencsétlen csomag.Beleharapdál az almámba ,aztán tovább áll! Mit képzel?Kihasználja a szegény öregasszonyokat?Itt lakik jól,élősködik rajtunk?

Legszívesebben felborítottam volna az almáival együtt,olyan mérges lettem,de nem akartam még jobban magamra haragítani a kofa sereget - meg hát idős is volt a néni - ezért inkább tovább álltam.

Persze jól felhúztak.Otthon félrevonultam olvasgatni,hogy elvonjam figyelmem a kofákról,és nehogy megsértsek valakit a háziak közül.Na,jó azért Bogár kutyámhoz volt egy-két keresetlen szavam,hogy ne durranjak szét,de a végén bocsánatot kértem tőle.

A kutya örömében gyorsan fordult egyet az udvaron,és egy alma csutkával tért vissza,amit rögtön lerakott a lábaim elé.Én mosolyogva néztem rá,majd megkérdeztem tőle:

-Hogyé adod?

A kutya háromat vakkantott.

-Miiii? Háromszázért? - nevettem el magam.Annyit nem adok érte!

Bogár foga közé vette a csutkát és elsomfordált vele.

Pálné Lele Ilona  

Oldal: Piaci veszedelem
Vörösrózsa álmai Versek,gondolatok,természet - © 2008 - 2024 - vorosrozsaalma.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat