Csak két vers
Szerelmünk útjában...
Szerelmünk útjában
irígység vicsorog,
szívünkbe karcolva
kajánul vigyorog.
Vési,szúrkálja
meghitt perceit,
sóvárgón markolná
örömök kegyeit.
Csillagokat lopna,
fényeket magának,
ékét hervasztaná
szerelemvirágnak.
Őszbe hajtaná,
magányba taposná,
kegyetlen szeszéllyel
a vérét kiinná.
Pálné Lele Ilona
Elmentél
Borús arcú szürke napok
rám tapasztják ólom ajkaikat,
leheletük hidegsége
ködbe zárja
ízzó vágyaimat.
Remegek,már nagyon fázok,
kívánom a napsugárnak fényét,
de amíg Te nem jössz vissza
verjen láncra,
mártsa belém kését!
Pálné Lele Ilona
Emlék
Őrzöm még szavaid hívó remegését,
őrzöm még szemeid könnyes ölelését,
Nem feledem lelked meghitt álmait,
nem feledem tested ízzó vágyait.
Beléjük karolva tengem életem,
beléjük karolva várlak Kedvesem.
Pálné Lele Ilona